Nőszervezetek a felelős polgárokhoz fordulnak az Isztambuli Egyezmény ratifikálásáért

Nőszervezetek a felelős polgárokhoz fordulnak az Isztambuli Egyezmény ratifikálásáért

 Az Európa Tanács Isztambuli Egyezménye a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzését és felszámolását célozza. Magyarország 2014 márciusában aláírta, de még nem ratifikálta az Egyezményt. Mostanra az Európa Tanács 21 tagállama már ratifikálta az Egyezményt, az Európai Bizottság e hónapban pedig indítványozta, hogy az EU maga is csatlakozzon az Egyezményhez.

Az Egyezmény érvényre juttatásához elengedhetetlen a ratifikálás, ezzel válik a magyar jog részévé. Erre 2 éve – az Egyezmény elfogadásától számítva pedig már 5 éve – várunk, miközben az előkészítés nem átlátható, s a témában aktív, az áldozatok valóságát és a nemzetközi jó gyakorlatot is ismerő nőjogi szervezetek nélkül zajlik.

Hazánkban milliós nagyságrendű a nők elleni erőszak, a párkapcsolati erőszak áldozatainak száma. Eközben a szakszerű állami fellépés hiányzik, az elkövetők számos esetben büntetlenül maradnak, az áldozatok biztonságát nem szolgálja az intézményrendszer. Mindez emberéletekbe kerül. Az Isztambuli Egyezmény ratifikálása és végrehajtása biztosítaná az átfogó, hatékony fellépést, a megelőzést, az elkövetők felelősségre vonását és az áldozatok védelmét.   

Ezúton a felelős polgárokhoz, civilszervezetekhez, intézményekhez fordulunk: jelezzük közösen a döntéshozóknak, hogy minden késlekedés nélkül várjuk az Egyezmény ratifikálását, a nők és gyermekek védelme, biztonsága érdekében.

A petíciót ITT tudja aláírni!

 

Háttéranyag a sajtó számára

A nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Egyezményt 2011. április 7-én fogadta el az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága. (A nem hivatalos magyar fordítás itt elérhető.) Az Egyezmény 2011. május 11-én nyílt meg aláírásra Isztambulban. Az Európa Tanács 47 tagállama közül 39 ország aláírásával csatlakozott az Isztambuli Egyezményhez, és 21 ország már ratifikálta is (Albánia, Andorra, Ausztria, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Dánia, Finnország, Franciaország, Olaszország, Málta, Monaco, Montenegró, Hollandia, Lengyelország, Portugália, San Marino, Szerbia, Szlovénia, Spanyolország, Svédország, Törökország).

Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) 2014-ben publikált reprezentatív kutatása szerint Magyarországon a 15 éven felüli nők 28%-a, több mint 1 millió 124 ezer nő válik élete során a nők elleni fizikai és/vagy szexuális erőszak valamely formájának áldozatává. A 15 év feletti nők 9%-a, több mint 361 ezer nő ellen követnek el szexuális erőszakot. A magyar nők 6 százaléka, több mint 223 ezer nő él jelenleg olyan párkapcsolatban, amelyben partnere fizikai és/vagy szexuális erőszakot követ el vele szemben. Mindeközben a nők elleni fizikai erőszak cselekmények 0,5%-át, a szexuális erőszak cselekmények 0,2%-át regisztrálják – észlelik hivatalosan – a magyar hatóságok. Egy európai kutatás adatai szerint Magyarországon hosszú ideje csökken a nemi erőszakkal kapcsolatos feljelentések száma, míg a feljelentési arány Európában itt a legalacsonyabb, 100 ezer lakosra 2,1 feljelentés jut. Az évente kiadott távoltartások száma pedig legjobb esetben 2000 körül van.

Magyarországon a nők elleni erőszakkal, családon belüli/párkapcsolati erőszakkal szembeni átfogó és hatékony fellépés mindig is hiányzott. A tapasztalataink szerint a rendőrség, ügyészség, bíróságok és igazságügyi szakértők, illetve a szociális és gyermekvédelmi szakemberek általában képtelenek felismerni és súlyának megfelelően értékelni a problémát. Ezzel aktívan hozzájárulnak az elkövetők büntetlenségéhez, és megakadályozzák az áldozatok igazságszolgáltatáshoz és védelemhez jutását.

Az Egyezmény aláírása óta eltelt két év eseteiből, gyakorlatából idézzünk alább. Egy 2014. május 16-i ügyészségi sajtóközlemény szerint egy 65 éves férfi által egy 11 éves gyerek elleni szexuális visszaélés ügyében szeméremsértés (!) vétsége miatt emeltek vádat. (Ennek büntetési tétele két évig terjedő szabadságvesztés, minimum büntetési tétel nélkül.) Egy másik ügyészség szintén tavaly rongálás (!) miatt emelt vádat egy 50 éves férfi ellen, aki előre megfontolt szándékkal, 20 liter benzint szétlocsolva, az éj leple alatt felgyújtotta volt felesége otthonát, ahol a nő 15 hónapos kisfiával együtt aludt. A nő lélekjelenlétének köszönhető, hogy gyermekével együtt nem égtek bent.

A gyakorlatban a bűncselekmények leminősítésén, kisebb súlyúként értékelésén túl például olyan eljárási elemeket alkalmaznak, melyek nyomozati előnyt nem hoznak, a sértetteket viszont újra-traumatizálják. Ilyen például a szembesítés, melynek a tapasztalataink szerint egyetlen “értelme” és hozadéka a nők eltántorítása a büntetőeljárás folytatásától, a női áldozatok elhallgattatása. Hasonló eredményre vezet – az elkövetők felelősségének elmosását is szolgálva – a mediáció alkalmazása. Az elmúlt két évben több olyan eset is nyilvánosságot kapott, amikor a felnőtt és gyermek áldozatokat az eljárások során egyéb módokon is újra-traumatizálták, például a többszöri, nem felkészült, áldozathibáztató szakemberek általi meghallgatással. 

A bántalmazójukat végső elkeseredésben megölő nők eközben mintegy kétszer olyan súlyos ítéletet kaptak, mint a nőket évek során át kitartóan bántalmazó, megerőszakoló majd végül megölő bántalmazók – még akkor is, ha utóbbiak egyenesen az áldozatuk után mentek, előbbiek pedig csak az aktuális erőszak ellen védekeztek. A partnerrel szemben elkövetett súlyos testi sértést – csonttöréseket – pedig egy pénzbüntetéssel meg lehet úszni 2016-ban, akár közszereplőként is.

A bíróságok gyakran továbbra is kapcsolattartást ítélnek a bántalmazóknak az általuk traumatizált gyermekkel, sőt akár nála helyezik el a gyermeket. Figyelmen kívül hagyják ugyanakkor a bántalmazó által a bántalmazottnak okozott anyagi károkat, a bántalmazottak gazdasági ellehetlenítését, s meg sem kísérlik a jog által nyújtott eszközökkel orvosolni azt (például a gyermektartás tisztességes megállapításával vagy házastársi tartás megítélével, amíg a nő a gyerekeivel talpra áll).

Mindeközben egy 2014-ben készült megyei rendőrségi videó bűnmegelőzés (!) címszó alatt a nemi erőszak elkövetőit láthatatlanul hagyva az erőszakért az áldozatokat hibáztatta, tette felelőssé. Kioktatta a nőket: mit (ne) csináljanak és hogyan (ne) viselkedjenek. Ezzel hozzájárult a nők, lányok elleni erőszak előfordulásának amúgy is kedvező társadalmi légkör, az elkövetők büntethetetlenségéről szóló közmegegyezés fenntartásához, s így az elkövetők felmentéséhez, az áldozatok megalázásához és megfélemlítéséhez.

A rendszerhibák és a nőkkel szembeni általános előítéletes hozzáállás azon elkötelezett hatósági képviselők, szakemberek munkáját is megnehezítik, akik a témában a szükséges szakértelmet elsajátítva, akár erőn felül próbálják a hatékony fellépést elősegíteni, biztosítani, sok esetben a rendszerrel szembemenve. 

A nőszervezetek segélyvonalaihoz forduló áldozatok között egyre több az olyan hívó, aki tisztában van helyzete jogtalanságával, és már nem a névtelenségben, hanem a hatékony jogvédelemben látná biztonsága zálogát. A rendszer azonban a fentiek szerint ezt nem biztosítja. Az Isztambuli Egyezmény ratifikálásával az állam elköteleződne az erőszakkal szembeni zéró tolerancia, a megelőzés, az elkövetők felelősségre vonása, az áldozatok biztonsága, védeme és támogatása mellett. Vállalná, hogy átfogó stratégiát vezet be, s kellő gondossággal, például képzésekkel, hatékonyabb jogalkalmazással, jogvédelem biztosításával, az intézményrendszer fejlesztésével lép fel a jelenlegi tarthatatlan helyzet megváltoztatása érdekében.

NANE Egyesület (www.nane.hu), PATENT Egyesület (www.patent.org.hu), Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség (www.noierdek.hu)

További információ a nők elleni erőszakról döntéshozóknak, szakembereknek, a média képviselőinek, érintetteknek, segítőknekwww.nokjoga.hu

Információ az érintetteknek, segítőknek:

A NANE Egyesület segélyvonala: 06-80-505-101 – hétköznapokon, szerda kivételével este 6 és 10 között hívható

PATENT jogsegély: 06-70-252-5254 - szerda 16-18 óra között, valamint 06-70-277-6522 - csütörtök 10-12 óra között hívható Keret Koalíció segélyvonala: 06-40-630-006 kék szám (helyi tarifával hívható) - hétfőnként 10–14, illetve csütörtökönként 14–18 óra között

 

PETÍCIÓ

Hatékony fellépést a nők elleni erőszak és családon belüli erőszak megelőzésére és felszámolására: Magyarország haladéktalanul ratifikálja az Isztambuli Egyezményt!

Az Európa Tanács 2011-ben elfogadott Isztambuli Egyezménye a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzését és felszámolását célozza. Magyarország 2014 márciusában aláírta, de még nem ratifikálta az Egyezményt. A ratifikálás elengedhetetlen, ezzel válik jogilag is kötelezővé az Egyezmény. Az Egyezmény elfogadásától számítva már 5 év, Magyarország aláírásától számítva pedig 2 év eltelt. Eközben a ratifikálás előkészítése nem átlátható, s a témában aktív, az áldozatok valóságát és a nemzetközi jó gyakorlatot is ismerő nőjogi szervezetek nélkül zajlik.

Hazánkban milliós nagyságrendű a nők elleni erőszak, a párkapcsolati erőszak áldozatainak száma. Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) 2014-ben publikált reprezentatív kutatása szerint Magyarországon a 15 éven felüli nők 28%-a, több mint 1 millió 124 ezer nő válik élete során a nők elleni fizikai és/vagy szexuális erőszak valamely formájának áldozatává. A 15 év feletti nők 9%-a, több mint 361 ezer nő ellen követnek el szexuális erőszakot. A magyar nők 6 százaléka, több mint 223 ezer nő él jelenleg olyan párkapcsolatban, amelyben partnere fizikai és/vagy szexuális erőszakot követ el vele szemben. Eközben a kapcsolódó eljárások száma évente százas, maximum ezres nagyságrendű.

A nők elleni erőszakkal és a családon belüli erőszakkal szembeni átfogó és szakszerű állami fellépés hiányzik Magyarországon, számos esetben az elkövetők büntetlenül maradnak, míg az áldozatok biztonságát nem szolgálja a rendszer. A szakemberek képzése, az áldozatokat segítő intézményrendszer és szolgáltatások terén is súlyos elmaradásunk van. Ez emberéletekbe kerül, miközben nemzetközi tapasztalatok bizonyítják, hogy valós politikai akarattal, átfogó, hatékony és szakszerű fellépéssel a nők elleni erőszak általában, s a családon belüli, párkapcsolati erőszak is felismerhető, kezelhető, megelőzhető és visszaszorítható.

Az Isztambuli Egyezmény ratifikálása és megfelelő végrehajtása biztosítaná ezt az átfogó, hatékony és szakszerű fellépést. Az Egyezmény zéró toleranciát hirdet: a nők elleni erőszak, a családon belüli erőszak nem magánügy, s ezek minden formája és fajtája tilalmazott, a párkapcsolati erőszaktól a szexuális zaklatáson át a kényszerített abortuszig, a fizikai erőszaktól a lelki erőszakon keresztül a szexuális erőszakig. Az államoknak átfogó intézkedéseket kell hozni mind a megelőzés, mind az áldozatok védelme és támogatása, mind az elkövetők büntetőjogi felelősségre vonása terén. Integrált közpolitikákat – például nemzeti stratégiákat – kell kidolgozniuk és végrehajtaniuk, a szükséges költségvetési forrásokat is biztosítva.

Az Egyezmény szerint az oktatás tantervébe be kell emelni többek között a sztereotípia-mentes nemi szerepek, nők elleni erőszak témákat. A megelőzésbe a magánszektort, az info-kommunikációs technológiai szektort és a médiát is be kell vonni; köztudatosságnövelő kampányokat kell indítani. A szakembereknek megfelelő képzést kell kapniuk például az erőszak felismeréséről, a nők és férfiak egyenlőségéről, az áldozatok jogairól. Az áldozatok számára ingyenes, 24 órás segélyvonalat, speciális támogató szolgáltatásokat, és megfelelő menhelyeket kell működtetni, elegendő férőhellyel. A büntetőeljárásokat késedelem nélkül kell lefolytatni. Megfelelő távoltartást, egyéb védelmi intézkedéseket, valamint az érintett hatóságoknál kockázatfelmérést is be kell vezetni. A nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak eseteiben hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat kell alkalmazni, e körben a kötelező mediáció tilalmazott. Az állam köteles biztosítani minden érintett hatóság, intézmény és szervezet hatékony együttműködését; köteles továbbá elismerni, ösztönözni és támogatni a nők elleni erőszakkal szembeni fellépésben aktív civil szervezetek és civil társadalom munkáját. A témában rendszeres statisztikai adatgyűjtés kell végezni és kutatásokat is támogatni.    

Alulírott felelős polgárok, civilszervezetek és csoportok, intézmények aláírásunkkal és csatlakozásunkkal követeljük az Isztambuli Egyezmény által előírt átfogó és hatékony fellépést Magyarországon. Ezért feszólítjuk a döntéshozókat, hogy mielőbb gondoskodjanak az Egyezmény késlekedés és fenntartások nélküli ratifikációjáról, a nők és (lány)gyermekek védelmének és biztonságának garantálása érdekében.