Észrevételeink a "pedofil-törvény"-ként elhíresült javaslattal kapcsolatban

A PATENT Egyesület üdvözli a kiemelt figyelmet, amit a kormánypártok szentelni látszanak a kiskorúak ellen szexuális visszaélést elkövetőkkel szemben kiszabható szankciók szigorítására. Ennek már ideje volt – különösen, ha tekintetbe vesszük az utóbbi idők botrányait, amelyek során egyes kormánypárti politikusok  e bűncselekményi körbe tartozó visszaéléseire derült fény, és amelyeket nem követtek szükséges súlyú szankciók. 

Ugyanakkor visszautasítjuk azt, hogy egy újabb “saláta-tervezet” keretében ezt összemossák olyan javaslatokkal, amelyek a heteroszexualitástól eltérő szexuális orientációt médián keresztül “terjeszthető” abnormalitásként keretezik, és olyan javaslatokkal, amelyek célja, hogy ellehetetlenítsék a nem kormányközeli civil szervezetek számára, hogy iskolai felvilágosító és érzékenyítő foglalkozásokat tartsanak, mint ahogyan a mi tagjaink is teszik azt.

Ilyen foglalkozásokra tapasztalataink szerint igen nagy szükség és igény is van, hiszen a családi életre nevelés önmegtartóztatást és egyenlőtlen nemi szerepeket sulykoló tananyaga és a gyerekeket bombázó pornográf tartalmak, amelyekből a mai generáció a szex mibenlétéről tájékozódik, nem adnak teret a fiatalok kérdéseinek, és nem bátorítják az egyenlőségen és kölcsönösségen alapuló, erőszaktól mentes, önálló és autentikus szexualitás és párkapcsolatok kialakítását (akárha ez egyes fiatalok esetében azt is jelenti, hogy azonos nemű partnerrel kívánnak majd részt venni ilyen kapcsolatokban).

Az alábbiakban kiemelünk néhány pontot a “pedofil-törvény”-ként elhíresült javaslattal, illetve annak kiegészítéseivel kapcsolatban, amelyeket nő- és gyerekjogi szempontból, különös tekintettel a fiatal lányok védelmére, fontosnak tartunk.


  • A javaslatcsomag egyáltalán nem tér ki a hatékony, közvetlen megelőzésre és az áldozatok támogatására. Ez elfogadhatatlan, és arra enged következtetni, hogy az áldozatok tényleges jólléte helyett a javaslatot politikai kommunikációs célok hívták életre. Tapasztalataink szerint a kiskorú áldozatok a hatóságok részéről a mai napig gyakran találkoznak hitetlenkedéssel, az őket ért sérelem súlyának eltagadásával, vagy amennyiben az elkövető a gyermek apja, az elkövetővel előírt kötelező kapcsolattartás kikényszerítével. Az érintett gyerekeknek, és a már felnőtt, de kiskorúként áldozattá tett sértetteknek szüksége van a képzett szakemberek által nyújtott, szakszerű támogatásra és a biztonságra. E nélkül nem várható az sem, hogy ügyükkel kapcsolatban többen forduljanak a hatóságokhoz, így a lista is igen foghíjas marad majd.
  • Kiemelnénk, hogy elkövetőként számon kell tartani mindazokat a férfiakat is, akik prostitúció során kiskorú lányokat (vagy fiúkat) használtak (erőszakoltak meg). Szükséges ezen elkövetők célirányos beazonosítása és letartóztatása. A jelenlegi prostitúciós és emberkereskedelmi iparban világszerte, így Magyarországon is jellemző, hogy az abban élők túlnyomó többsége kiskorúként került bele. Ez azért lehetséges, mert országunkban is iszonyatos kereslet mutatkozik a kiskorúak megerőszakolására, és ez mindennapi szinten, zavartalanul folyik. Olyan esetről is tudomásunk van, ahol kiskorú prostituáltat sújtott a rendőrség bírsággal, mert egy felnőtt férfi nem a megfelelő településrészen használta őt; a férfi ellen semmilyen eljárás nem indult. A kiskorúakkal szembeni szexuális visszaéléssel, erőszakkal és kizsákmányolással szembeni fellépésnek elkülöníthetetlen részét kell képezze a prostitúciós iparba való bekerülés kockázatának csökkentése, különös tekintettel a veszélyeztetett csoportokra (például állami intézetben élő gyereklányok), valamint az abból való kilépés lehetőségének megteremtése és támogatása és az ezt célzó, hosszú távú szolgáltatások nyújtása az áldozatok számára.
  • Leszögeznénk, hogy már a javaslat elnevezése és a probléma keretezése sem szakszerű vagy valósághű. Ugyanis azt sugallja, hogy a gyerekek ellen elkövetett szexuális visszaélések elkövetői betegségben szenvednek és alapvető személyiségjegyük, hogy kiskorúakhoz vonzódnak. Ezzel szemben a valóságban az esetek túlnyomó többségében az elkövetők a gyerekek közeli hozzátartozói vagy ismerősei, akiknek általban van felnőtt nő partnerük, és az áldozat extrém kiszolgáltatottsága és a saját maguk által ebben helyzetben gyakorolható teljhatalma motiválja őket. Ezt garantálja számukra az áldozat fiatal kora, gyerek státusza. Azok a – jellemzően férfi – elkövetők pedig, akik eleinte ismeretlenek az áldozat számára, és például az interneten keresztül hálózzák be őt, szintén nem veleszületett szexuális rendellenességükön uralkodni képtelen emberek, hanem a hatalmi egyenlőtlenséget és az erőszakot szexualizáló kultúránkban felnőtt személyek, akiket az izgat, hogy a gyerekek kiszolgáltatottsága és tapasztalatlansága révén a lehető legnagyobb hatalmat gyakorolhassák, amikor szexuális erőszakot követnek el leendő áldozatuk ellen.
  • Üdvözlendőnek tartanánk, ha a törvény ténylegesen korlátozná a kiskorúak elleni, felnőttek és kortársak által elkövetett szexuális visszaéléseknek és erőszaknak megágyazó médiatartalmakat. Ismétcsak a probléma valós mibenlétéhez ragaszkodva azonban rá kell mutatnunk, hogy ezek – a második javaslatban foglaltaktól eltérően – nem a homoszexuális kapcsolatokat is ábrázoló műsorok, hanem az internetes pornográf tartalmak és a reklámipar minden olyan terméke, amely a fiatal nőket és lányokat szexuális tárgyként, megvásárolható termékként ábrázolja. (Így például a közelmúltban kihelyezett “milliomosok.hu” hirdetések is.) A szexualitást a javaslat kifejezésével élve “öncélúan” ábrázoló reklámok és műsorok, amelyek e tárgyiasításon nyerészkednek, méltán eshetnének a korlátozás körébe a káros hatások csökkentése érdekében. Az elnyomó, és idővel fizikai és szexuális erőszakot is alkalmazó bántalmazó fiatalkori vagy későbbi párkapcsolatok megelőzésének érdekében ezzel összhangban megfontolandó lehet az egyenlőtlen nemi szerepeket sulykoló, azokat pozitív fényben feltüntető – például nőket kiszolgáltatott háziasszonyi szerepben, a férfiakat pedig uralkodó, fölérendelt és kiszolgált döntéshozói szerepben bemutató – tartalmak korlátozása is. Ezáltal az is megelőzhető lehet, hogy amennyiben egy kislány vagy egy kisfiú nem érzi a nemére kirótt szerepeket önazonosnak, úgy vélje, hogy voltaképpen a másik nembe kellene tartoznia.
  • Míg a tervezet csak a nagykorúak (felnőttek) által elkövetett visszaélésekre és erőszakra vonatkozik, felhívjuk a figyelmet, hogy a 18 éven aluliak részéről a fiatalabb (akár 12 éven aluli) és kortárs kiskorúakkal szemben elkövetett erőszak is egyre növekvő mértékben tapasztalható. A 18 éven aluli elkövetők esetében a legfontosabb az első elkövetés megelőzése lenne, amelyre az egyetlen eszköz az erőszakot és az agresszív, egyenlőtlen szexuális gyakorlatot normalizáló, jelenleg uralkodó szexuális kultúra megkérdőjelezését és kritikáját lehetővé tévő szexuális felvilágosítás. A PATENT Egyesület e célból tartott foglalkozásainak módszertanát teljes egészében elérhetővé tettük és szívesen ajánljuk a kormány és az iskolák figyelmébe – korlátozás helyett minél szélesebb körű terjesztésre. 
A sütik megkönnyítik a weblodal használatát. Szolgáltatásaink használatával Ön engedélyezi számunkra, hogy sütiket használjunk.
Részletek Ok