A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség nevében gratulálunk a kormányalakításhoz. A kormányprogramban hirdetett nemzeti együttműködés megvalósulásához elengedhetetlennek tartjuk a nők és férfiak közötti társadalmi egyenlőség következetes kormányzati képviseletét. Ez ügyben keressük meg jelen levelünkkel.
A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség először rendez február 14.-én (vasárnap) Magyarországon "Vdayt", amivel a nők elleni erőszakra hívja fel a figyelmet. A szerelmesek Bálint napján ünnepelnek, de a szerelem gyakran csap át párkapcsolati erőszakba, ami nem egyszer a lány életével végződik, mint azt az elmúlt hónapok sajnálatos, brutális gyilkosságai is bizonyítják, melyben volt barátok végezték ki volt barátnőjüket. Alábbi kisfilmünkkel az erőszak ellen, a nők mellett állunk ki.
Mi az a V-day?
A V-Day Eve Ensler híres, Vagina Monológok c. darabjának minden évben február 14.-én, Bálint napon jótékonysági célokra szervezett, figyelemfelkeltő előadása. Az előadók színészek, celebek, vagy nőjogi aktivisták (úgynevezett Vagina királynők), a bevételt a nők elleni erőszak ellen küzdő női civil szervezetek, vagy bántalmazott nők menedékotthonai kapják. A V-Day az angol Vagina (vagina), Violence (erőszak), Valentine (Bálint) és Victory (győzelem) szavak első betűjéből alkotott szójáték, egyben utalás a második világháború diadalmas angolszász ellencsapásának kezdetére, a D-dayre.
Magyarország első alkalommal csatlakozott a nemzetközi mozgalomhoz a V-day elektronikus változatával, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség szervezésében. Célunk, hogy véget vessünk a nők és gyermeklányok elleni erőszaknak az egész világon. A Vagina Monológokat jelenleg a Belvárosi Színházban nézheti meg a közönség magyarul.
Sérti a nők és a gyerekek emberi jogait az új Ptk. több rendelkezése.
Alulírott női jogi civil szervezetek úgy véljük, a tegnap elfogadott új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) számos ponton súlyosan sérti a nők és a gyerekek emberi jogait.
Szentesíti a gyerekházasságot. A most bevezetett új szabályozás szerint az engedély nélkül, tizenhat éven aluli fiatalkorúval kötött házasság a fiatalkorú nagykorúvá válása után visszamenőleg érvényessé válik, ha az érintett nem támadja meg fél évig. Ez a szabály lényegében tizennégy évre szállítja le a házasságkötés alsó korhatárát, és a házasság fennmaradását, nem pedig megszűnését teszi főszabállyá. Az ENSZ többször felszólította Magyarországot, hogy szüntesse meg a korábban érvényes, korengedéllyel kötött házasság intézményét. Most már engedély sem fog kelleni. Ez súlyosan veszélyezteti azokat a fiatal lányokat, akiket családjuk házasságba kényszerít, vagy elad, vagy akiket kényszerrel vagy csalással prostituálttá tesznek. Emellett a korai gyermekvállalás igen káros következményekkel van mind a fiatal anya, mind a születendő gyermek egészségére, valamint erősen korlátozza a gyermekkorú házasokat a megfelelő továbbtanulás és munkavállalás terén.
Automatikus jogot ad a férfinak a gyerekhez. Lényegében nem változtatta meg a kormány az apaság vélelmének jogintézményét, amely automatikussá teszi a férfiak jogát a házassági kötelék vagy nyilvántartott élettársi kapcsolat formális fennállása alatt fogant gyerekhez. Ez manapság számos esetben megfosztja a biológiai apát szülői jogaitól, ráadásul a törvény paternalista módon korlátozza az anya perindítási jogát az apasági vélelem megdöntésében. A nyilatkozatot kibocsátó szervezetek véleménye szerint még nem bántalmazó kapcsolatban is a tipikusan a gyerek gondozásának legnagyobb részét vállaló nő jogának kellene lennie annak meghatározása, hogy a gyerek biológiai apjának legyenek-e jogai és kötelességei a gyerekkel kapcsolatban. Tapasztalatunk azonban az, hogy bántalmazó kapcsolatokban a férfiak gyakran használják ezt a jogot arra, hogy zaklassák, bántalmazzák azt a gyereket (és rajta keresztül a nőt), akivel kapcsolatban korábban kevés érdeklődést mutattak. Több szabálya veszélyezteti a bántalmazott gyerekeket és nőket, ha családon belüli erőszakra alkalmazzák.
Mostanáig főszabály szerint szünetelt a külön élő szülő szülői felügyeleti joga, ha az anya és az apa ettől eltérően nem állapodtak meg. Az új törvény megszünteti a törvényi automatizmust és megállapodás hiányában a döntést a bírósághoz rendeli. A korábbi megoldás világos jogi helyzetet jelentett a bántalmazó partnerüktől különváló, és a gyereket rendszerint tovább gondozó bántalmazott nők számára. „Aggályos, hogy megszűnik az automatikus szünetelés, ugyanis a bántalmazó férfiak rendszerint visszaélnek a szülői felügyeleti jogukkal. Ráadásul az a tapasztalatunk, hogy a bíróság nem vagy nem megfelelően vizsgálja a bántalmazás tényét” – fogalmazott Spronz Júlia a Patent Egyesület jogásza. „Nem igaz, hogy mindig a nő kapja a gyereket. Egy korábbi kutatás szerint az ügyek 90%-ában a szülők megegyeznek a gyerek elhelyezésének kérdésében, amikor pedig a felek közt nincs konszenzus – és a partnerbántalmazás esetei rendszerint ilyenek – az esetek 40%-ában az apának ítélik a gyereket.”
Mostantól a szülő a gyermekkel kapcsolatos minden, akár apró tényről tájékoztatni köteles a gyermektől külön élő szülőt – bántalmazás esetén is. „Sok bántalmazó férfi zaklatja a válófélben lévő partnerét. Ez a szabály felhatalmazza a zaklatókat, hogy a gyereket kifogásként használva, telefonon, e-mailben és személyesen is – immár elháríthatatlanul – zaklassák a gyerek anyját” – fejtette ki Wirth Judit, a NANE Egyesület önkéntese.
Károsnak tartjuk, hogy a bíróság közvetítői eljárásra kötelezheti a feleket – és ez alól nincs kivétel családon belüli erőszak esetén. „Az elmúlt 30 év nemzetközi tapasztalata azt mutatja, hogy a bántalmazó férfiak az ilyen mediációt, békítést, családi csoportkonferenciát a nő további megfélemlítésére használják, így a nő nem képes kiállni magáért, egyenlő félként részt venni. Nem csoda, hogy a spanyol családon belüli erőszakról szóló törvény, amely az egyik legkorszerűbb Európában, tiltja a mediációt családon belüli erőszak esetén. A bírósági eljárás által nyújtott garanciális szabályok, a jogi képviselő jelenléte és a büntető igazságszolgáltatás eszközei segíthetik hozzá a bántalmazott nőket az igazságukhoz” mondta Kuszing Gábor pszichológus, a Patent Egyesület munkatársa.
„Gyakran halljuk állami döntéshozóktól, hogy a családon belüli erőszak társadalmi probléma, amely nem elsősorban a jog eszközével kezelhető” – mondta Tóth Györgyi, a NANE Egyesület munkatársa. „A döntéshozók ezzel rendszeresen elhárítják magukról a felelősséget, noha a jogalkotás minden esetben hatással van a társadalomra, akár felvállalja azt, akár nem. Mostani döntésével a Parlament nemhogy enyhít a társadalmi problémákon, hanem elmélyíti azokat.” Patent Egyesület NANE Egyesület
Kapcsolat a sajtó számára:
Dr. Spronz Júlia Patent Egyesület
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd.
06-70-5295676
„Lefejezte 19 éves barátnőjét az egykori gárdista” „Volt élettársát gyanúsítja a rendőrség azzal, hogy késsel megölte a békéscsabai házuk udvarán holtan talált 18 éves lányt” „Megerőszakolta a középiskolás lányt az elutasított udvarló”
Három hír a közelmúltból. Egyben három olyan eset, melyet a rendőrség a jövőben sem tudna megelőzni távoltartás elrendelésével, az újonnan elfogadott törvény ugyanis kizárja a védett személyi körből a barátot, barátnőt, udvarlót, volt élettársat és volt jegyest. Nem ez az egyetlen baj azonban az alkotmánybírósági döntést követően módosított jogszabállyal.
Az Alkotmánybíróságnak való megfelelési kényszer a jelek szerint háttérbe szorította a szakmaiság, az alkalmazhatóság és az emberi jogi megközelítés kritériumait.
2009. június 22-én a magyar Országgyűlés ismét a zsákutcát választotta: a Fidesz-KDNP tartózkodása mellett olyan távoltartó törvényt szavazott meg, mely az európai trenddel szembe menve nem a külföldön már bevált, jól működő modelleket vette át, hanem olyan normát alkotott, mely minimálisra szűkíti az azonnali távoltartás alkalmazhatósági körét, viszont a bántalmazottak részére kötelező hatósági megjelenést, valamint „tréning típusú, illetve kötelezésen alapuló csoportos foglakozás” -on való részvételt ír elő. Ez az áldozatot, aki nem követett el semmit, akinek az egyetlen „bűne”, hogy megverték, egyértelműen korlátozza személyi és mozgásszabadságában, és persze döntési szabadságában. Ennek ellenére ezt eddig sem a köztársasági elnök, sem az Alkotmánybíróság nem minősítette aránytalan alapjog-korlátozásnak.
A mediációról, családi csoportkonferenciáról külföldön már bebizonyosodott, hogy nem alkalmas a családon belüli erőszak semmiféle kezelésére. Az ENSZ 2008-ban készült szakértői anyaga szerint a mediáció kifejezetten tilos a nők elleni erőszak eseteiben, ideértve a családon belüli erőszakot is. Számos országban, pl. Spanyolországban, melyekben a nők elleni erőszakot önálló törvények szankcionálják, ennek a szemléletnek megfelelően tiltják a mediációt.
Az is előre tudható, hogy a polgári ügyekben eljáró bíróságok jelenleg nem alkalmasak a büntető jellegű cselekmények elbírálására, a megfelelő eljárási szabályok megalkotása hiányában pedig a bírók továbbra sem fognak tudni az ideiglenes távoltartás hatálya alatt annak fenntartásáról döntést hozni, így a bántalmazó a 72 óra letelte után várhatóan haza fog menni és ott várja ki azt a várhatóan 3-6 hónapot, míg a bírósági határozat megszületik.
Ennél alapvetőbb kifogás, hogy hozzátartozók közötti erőszakként a törvény olyan definíciót alkotott, mely nem esik egybe sem az ezzel foglalkozó civil és állami szakemberek eddig használt fogalmával, sem a külföldi jogszabályokban, sem pedig a nemzetközi egyezményekben előforduló meghatározással. A törvény egyaránt ebbe a kategóriába sorol súlyos bűncselekményeket és annak nem minősülő kisebb súlyú magatartásokat, de valamennyi erőszak esetére ugyanazt a szankciót helyezi kilátásba. Ez oda vezet, hogy az áldozatot „súlyosan és közvetlenül” veszélyeztető magatartások esetén (ezt követeli meg a most elfogadott törvény a távoltartás alkalmazhatóságához) is távoltartást alkalmaznak az őrizetbe vétel, és előzetes letartóztatás helyett. A jelen törvény alapján úgy tűnik, családon belül ölni kell ahhoz, hogy egy hozzátartozó bántalmazót elég veszélyesnek ítéljenek ahhoz, hogy előzetes letartóztatását, nem pedig távoltartását rendeljék el.
Alkotmányos, ámde (élet)veszélyes kísérletezés
Nem elvárás a jogalkotóval szemben, hogy minden részletében ismerjen egy szabályozni kívánt társadalmi jelenséget. Az érintett társadalmi szervezetekkel való egyeztetés éppen azt a célt szolgálja, hogy ezt a hiányosságot pótolni tudja. A külföldi tapasztalatok alapján ott sikerült jól működő törvényt alkotni, ahol a családon belüli erőszak területén dolgozó, az áldozatok valóságát ismerő civil szervezetek hangsúlyos szerepet kaptak annak kidolgozásában. Ez a helyzet például Ausztriában és Bulgáriában; Örményországban pedig most folyik a törvény kidolgozása állami és civil szervezetek aktív együttműködésében. A magyar törvény, amelyet gyakorlatilag titokban terjesztettek elő, és amelyet a Parlament a civil szervezetek álláspontjának kikérése nélkül fogadott el, csúfot űz a bántalmazottakból, az enyhe és amúgy is alkalmazhatatlan szankció kilátásba helyezésével vattába csomagolja a bántalmazókat, feleslegesen nehéz helyzetbe hozza a bírókat és a rendőröket. Ez a törvény az alibijogalkotás látványos példája. Lehet majd lobogtatni nemzetközi szervek előtt, míg itthon még az is letagadható, hogy egyáltalán a családon belüli erőszakról szól, hát még annak szankcionálásáról.
A szakmailag nem megfelelő fellépés a családon belüli erőszak ellen jelenleg évente kb. 200 ember életébe kerül. Felelőtlen és életveszélyes kísérletezésnek tartjuk, hogy - immár másodjára - a magyar Országgyűlés olyan törvényt alkotott, amely nem garantálja az áldozatok hatékony védelmét és az elkövető felelősségre vonását. Mivel a hazai fórumokon nem tudtunk befolyást gyakorolni a döntéshozókra, a nemzetközi szervezetek segítségét fogjuk kérni annak érdekében, hogy a magyar államot végre az áldozatok valódi (jog)védelmére bírják. Konkrét lépéseinkről tájékoztatni fogjuk a sajtó képviselőit.
A kárenyhítés jegyében addig is javasoljuk, hogy a törvényt végrehajtó állami apparátus felkészítésébe vonják be a nők elleni erőszakkal hosszú ideje foglalkozó hazai emberi jogvédő szervezeteket.
Javasoljuk továbbá a Kormánynak, hogy a törvény adta felhatalmazás alapján, az osztrák rmodellben működő intervenciós központok mintájára, a családon belüli erőszakkal foglalkozó női jogi civil szervezeteket jelölje ki a családvédelmi koordinációért felelős szervként. Budapest, 2009. június 23.
Patent Egyesület Stop-Férfierőszak Projekt NANE Egyesület
Sajtókapcsolat: Spronz Júlia: 06-70-3913622
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd.
A Polgári Törvénykönyvrõl szóló T/5949. számú törvényjavaslat által elõírt kötelezõ közvetítõi eljárás veszélyeirõl
A családon belüli erõszak nõ- és gyerekáldozatai számára veszélyesnek, igazságtalannak, valamint társadalmi üzenete miatt károsnak tartjuk, hogy a Polgári Törvénykönyv zárószavazásra váró tervezete megkülönböztetés nélkül kötelezné a szülõket közvetítõi eljárás igénybe vételére olyan esetekben is, amelyekben családon belüli erõszakról van szó. Ezért azt javasoljuk a törvényalkotónak, hogy családon belüli erõszakos cselekmények esetén zárja ki a közvetítõi eljárás elrendelésének lehetõségét.
Állásfoglalásunk szerint a GYED két évrõl 1 évre történõ lerövidítése - általunk ismert formájában - megõrzi az eddigi rendszer nõkre nézve diszkriminatív jellegét, társadalmilag káros, növeli a nõk és gyermekek elszegényedését, összességében koncepciótlan intézkedés.
A GYED újraszabályozását a nõk és férfiak társadalmi egyenlõségének megteremtése szellemében is koherens munkaerõpiaci, szociális, pénzügy- és népesedéspolitikai stratégia alapján kell megvalósítani. A nemek egyenlõségének elõsegítése valamennyi szakpolitikában (gender mainstreaming) az Uniós tagsággal járó vállalásunk.
A MAGYAR NÕI ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÕ SZÖVETSÉG ÁLLÁSPONTJA A BEJEGYZETT ÉLETTÁRSI KAPCSOLATRÓL SZÓLÓ T/8847. SZ. TÖRVÉNYJAVASLATBAN SZABÁLYOZÁSRA KERÜLÕ KÜLÖN NEMÛ ÉLETTÁRSAK NYILVÁNTARTÁSÁRÓL
2009. március. 09.
A Magyar Nõi Érdekérvényesítõ Szövetség (Nõi Érdek) úgy értékeli, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényjavaslat elõrelépést hoz az azonos nemû párok jogegyenlõsége megteremtése felé, ugyanakkor nem nyújt kielégítõ megoldást a külön nemû partnerek élettársi kapcsolata rendezése terén.
Herczog Mária cikkében (Mitõl szûnik az erõszak? , január 5.) két tematikus vonulat különböztethetõ meg. Az egyik szakmai vélemény a múlt év végén elfogadott, majd az Alkotmánybírósághoz elõzetes normakontrollra megküldött távoltartási törvényrõl, illetve az azzal kapcsolatos társadalmi és szakmai tennivalókról. A másik a családon belüli erõszakkal foglalkozó nõszervezetek álláspontjának, pontosabban magatartásának, még pontosabban kritikus voltának bírálata. A cikk elején még azt gondolhatná az olvasó, csak a cikk apropója lenne az, hogy a civil szervezeteknek a törvény elfogadása kapcsán tett nyilatkozatai úgymond "tele vannak tárgyi tévedésekkel - és sértõdöttséggel".
Alulírott nõi jogi szervezetek elhibázottnak tartjuk a 2008. december 15-én elfogadott „A hozzátartozók közötti erõszak miatt alkalmazható távoltartásról” elnevezésû törvényt.
Az új törvény a jelenleg hatályoshoz hasonlóan továbbra sem védi a partnerkapcsolati erõszak áldozatait, és nem mondja ki az elkövetõk felelõsségét, mi több, tovább rontja a fennálló helyzetet:
Alulírott, a nõk elleni erõszakkal szemben aktívan fellépõ civil jogvédõ szervezetek, pontban két évvel a távoltartó rendelkezés hatályba lépése után nyílt levéllel fordulunk Önhöz, és kérjük támogató közrem?ködését a nõk és gyerekek százainak halálához vezetõ alkalmatlan jogeszköz soron kívüli módosítása tárgyában!
Az állam megmérettetése az ENSZ nőjogi bizottsága előtt
SAJTÓKÖZLEMÉNY
A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség (Női Érdek) és az Európai Roma Jogok Központja (ERRC) szerint az ENSZ nőjogi bizottsága (CEDAW Bizottság) e két szervezet árnyékjelentésével összhangban fogalmazta meg ajánlásait a nők diszkriminációjának felszámolására Magyarországon. A 20 konkrét ajánlást a napokban tette közzé a CEDAW Bizottság azt követően, hogy július 30-án meghallgatta e két civil szervezet munkatársait és július 31-én a magyar kormány képviselőit New Yorkban. Az ENSZ ajánlások szisztematikusan reflektálnak a két civil szervezet árnyékjelentésében feltárt, a magyar nőket érő diszkriminációra és az általuk felvetett problémákra.
Harminckilencedik ülésszak 2007. július 23. - augusztus 10.
1. A Bizottság 2007. július 31-i 801. és 802. ülésein (ld. a CEDAW/C/SR.801(A) és 802(A) jelű dokumentumokat) megvizsgálta Magyarország hatodik időszakos jelentését (CEDAW/C/HUN/6). A Bizottság által felvetett témákat és kérdéseket a CEDAW/C/HUN/Q/6 jelű dokumentum tartalmazza, míg a kormány válaszai a CEDAW/C/HUN/Q/6/Add.1 jelű dokumentumban találhatóak.
Bevezetés
2. A Bizottság nagyra értékeli a Részes Állam hatodik időszakos jelentését, amelyet a Bizottságnak a jelentés elkészítésére vonatkozó ajánlásait követve állítottak össze. A Bizottság kifejezi elismerését a Részes Államnak a Bizottság előkészítő munkacsoportja által felvetett kérdésekre adott írásbeli válaszért, valamint az Egyezmény magyarországi megvalósításának legfrissebb fejleményeit részletesen tárgyaló előadásért és az ehhez kapcsolódó írásbeli információért.
A nemi hovatartozáson alapuló diszkrimináció megelőzése és megszüntetése nem szerepel előkelő helyen a Magyar Kormány napirendjén, bár az ENSZ CEDAW Bizottsága számára benyújtott VI. Időszaki Kormányzati Jelentés ezt a benyomást kelti.
A valóságban ezzel szemben alig állnak rendelkezésre a nők és férfiak társadalmi egyenlőségét szolgáló intézmények, elvétve találkozunk a nők és a férfiak egyenlőségét célzó közpolitikai intézkedésekkel, ezeket, s a ritkán, ad-hoc jelleggel kezdeményezett célzott programokat is jobbára e speciális területen tevékenykedő civil szervezetek bevonása nélkül valósítják meg. Összességében a végrehajtott intézkedések általában formálisak, felszínes jellegűek, azt érzékeltetve, hogy pusztán a látszat fenntartását szolgálják.
A Patent Egyesület álláspontja szerint a prostitúció a nők elleni erőszak egyik formája. Ezért a magyar állam feladata nem az, hogy intézményesítse a kizsákmányolást, hanem hogy támogatást és védelmet nyújtson az áldozatok számára és a többszörösen kihasznált prostituáltak helyett a prostitútorokkal és a kuncsaftokkal szemben lépjen fel.
A prostitúció a nők elleni erőszak egyik legalapvetőbb formája, amit a fizetőképes kereslet tart fenn. A prostitúcióból nem maguk a többnyire női prostituáltak, hanem a rendszer irányítói húznak hasznot.
A megküldött előterjesztés kapcsán előrebocsátjuk, hogy szervezeteink tevékenységi köréből következően kizárólag a zaklatást újonnan bevezető, a Büntető Törvénykönyv tervezett 176/A. §-ának véleményezésére térünk ki, az egyéb javaslatok kívül esnek profilunkon.
Mindenek előtt üdvözöljük a Minisztérium előterjesztését, mely végre bűncselekményként szabályozná a zaklató tevékenységet, módosítva korábbi álláspontján, mely legfeljebb szabálysértésként kívánta kodifikálni azt. Ahogy arra a minisztériumi előterjesztés is többször hivatkozik, a zaklatás rendkívül elterjedt jelenség. Tűrhetetlen az a mind a mai napig fennálló helyzet, mely emberek tömegeit hagyja védelem nélkül az által, hogy nem teremt a zaklató tevékenységnek megfelelő jogi keretet, szigorúan szankcionálva az elkövetést.
A PATENT Jogvédõ Egyesület állásfoglalása A Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény és más büntetõjogi tárgyú törvények módosításáról szóló T/1917 számú törvényjavaslatról.
A PATENT Jogvédõ Egyesület helyesli a tervezett módosításnak a kiskorú prostituált használóját büntetni rendelõ új, 202/A §-át. Noha több mint egy éves késéssel került az Országgyûlés elé, mégis fontos lépés a gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni küzdelemben. Szervezetünk bízik benne, hogy a törvény alkalmazása során a hatósági szervek legalább olyan szorgos ügybuzgalommal lépnek majd fel a gyermekprostituáltakkal közösülõ/fajtalankodó elkövetõvel szemben, mint amilyen vehemenciával a prostituáltakat üldözik. Fájó pont ugyanakkor, hogy az új kiegészítés a megrontás törvényi tényállása alatt került szabályozásra. E rendszertani elhelyezés azt sugallja, hogy a kiskorú prostituált ezt a tevékenységet önkéntes elhatározásból, nem pedig erõszak, kényszer, manipuláció eredményeképpen folytatja. Az elõterjesztõ minisztérium indoklása szerint a megrontás bûncselekményének kiegészítésére a jogharmonizációs kötelezettségen túl azért volt szükség, mert „a tizennégy és tizennyolc év közötti kiskorúval ellenérték fejében létesített szexuális aktus a gyermek egészséges nemi fejlõdését, erkölcsi tudatát veszélyezteti.” Ennél azonban lényegesebb szempont, hogy a prostitúció a gyermek lelki és testi épségét, egészségét súlyosan károsítja, és az életét veszélyezteti.
Női jogok
A weboldalt Rátonyi András készítette.