Budapest, 2009. április 2.

 

A Polgári Törvénykönyvrõl szóló T/5949. számú törvényjavaslat által elõírt kötelezõ közvetítõi eljárás veszélyeirõl

A családon belüli erõszak nõ- és gyerekáldozatai számára veszélyesnek, igazságtalannak, valamint társadalmi üzenete miatt károsnak tartjuk, hogy a Polgári Törvénykönyv zárószavazásra váró tervezete megkülönböztetés nélkül kötelezné a szülõket közvetítõi eljárás igénybe vételére olyan esetekben is, amelyekben családon belüli erõszakról van szó. Ezért azt javasoljuk a törvényalkotónak, hogy családon belüli erõszakos cselekmények esetén zárja ki a közvetítõi eljárás elrendelésének lehetõségét.

 

A családon belüli erõszak nõ- és gyerekáldozatai számára veszélyesnek, igazságtalannak, valamint társadalmi üzenete miatt károsnak tartjuk, hogy a Polgári Törvénykönyv zárószavazásra váró tervezete megkülönböztetés nélkül kötelezné a szülõket közvetítõi eljárás igénybe vételére olyan esetekben is, amelyekben családon belüli erõszakról van szó. Ezért azt javasoljuk a törvényalkotónak, hogy családon belüli erõszakos cselekmények esetén zárja ki a közvetítõi eljárás elrendelésének lehetõségét.

Hacsak nem hoznak szigorú biztonsági intézkedéseket, a mediáció során a bántalmazó férfi megtámadhatja a bántalmazott nõt, mint ahogy erre jogsegélyszolgálatunk mûködése alatt már volt példa. Azokban az esetekben is azonban, amikor a férfi tudja türtõztetni magát mások elõtt, a jelenléte általában önmagában is megfélemlíti a bántalmazás áldozatát. A bántalmazó az ülésen szóbeli erõszakot alkalmazhat, illetve külföldi jogvédõ szervezetek és saját ügyfeleink is arról számolnak be, hogy a bántalmazó férfiak gyakran a közvetítést végzõ számára ismeretlen és ezért figyelmen kívül hagyott apró gesztusokkal félemlítik meg õket, amelyek egy valamikori támadásra emlékeztetnek.

Következésképpen általános kritika a közvetítõi eljárással szemben, hogy annak során sok bántalmazott nõ fél akaratát kinyilvánítani vagy érdekeiért kiállni. Azok a bántalmazott nõk, akiket partnerük továbbra is zaklat, egyébként is gyakran hajlandók sok mindenrõl lemondani nyugalmuk biztosítása érdekében. Erre még inkább hajlamosak lehetnek a férfi jelenlétében érzett félelmük következtében. Bántalmazott nõk olyan jogokról mondanak így le a közvetítõi eljárás során, amelyeket egy perben biztosítottak volna nekik.

Aggályos a mediáció azért is, mert a közvetítést végzõknek gyakran kimondott célja a család egyben tartása vagy a közös szülõi felügyelet biztosítása. Ez ellentétes a bántalmazott nõk elsõdleges érdekével, hogy biztonságban legyenek a férfitól, és ellentétes a közös gyerek érdekével, aki számára lelki bántalmazást jelent, ha tanúja annak vagy tudomást szerez arról, hogy az anyját az apja veri. Ezen túlmenõen is azonban kutatások igazolják, hogy a partnerüket bántalmazó férfiak gyakran a gyerekeiket is bántalmazzák közvetlenül, így ezekben az esetekben valójában csak a férfinak érdeke a család egyben tartása.

Sok mediációval foglalkozó szakember abból indul ki, hogy a felek egyenlõk, például egyenlõ módon érvényre tudják juttatni érdekeiket. Amint kifejtettük, a férfi által gyakorolt megfélemlítés miatt ez nincs így a partnerkapcsolati erõszak esetében. Míg a mediáció hasznos lehet gazdasági társaságok polgári jogi vitáinak rendezésében, itt nem két egyenlõ fél esélyeirõl van szó.

A közvetítést végzõk között gyakori az a nézet, hogy a családon belüli erõszak egyenlõ felek harca, mivel képzésük nem terjed ki a partnerkapcsolaton belüli erõszak természetrajzára. Arra, ahogyan általában a férfi kezdetben enyhébb, szóbeli és lelki, majd egyre erõsödõ fizikai és szexuális erõszakkal mind nagyobb hatalmat épít ki a partnere felett. Ezért a nõt vádolhatják provokációval, és egészben vagy részben õt tehetik felelõssé az erõszak miatt.

Aggályos a közvetítõi eljárás társadalmi üzenete is. Egy olyan mindenki számára világos erkölcsi ítélet alá esõ cselekmény esetében, mint egy közlekedési baleset okozása a büntetõjogi felelõsségre vonás elmaradása vagy enyhítése bizonyos körülmények között megengedhetõ. Azonban a családon belül elkövetett erõszakos bûncselekményeket máig nem ítéli meg az idegenek kárára elkövetett erõszakkal azonos módon a társadalom. A törvénytervezet szövegezését nyilvánvalóan a különélõ szülõ jogainak garantálása ihlette, ezzel azonban aránytalanul sérül a szülõi felügyeletet gyakorló bántalmazott szülõ és a gyerek biztonsághoz és emberi méltósághoz fûzõdõ alapvetõ joga. Egy erõszakot gyakorló szülõ a mediációt, valamint a kapcsolattartási jogát a bántalmazott családtagok további zaklatására, megfélemlítésére használja fel, ezért nemhogy támogatandó, de kifejezetten káros annak alkalmazása ezekben az esetekben. Mivel a javaslat szövege szerint (3:181. §) a közvetítõi eljárás célja a különélõ szülõ jogainak biztosítása, a törvény elsõbbséget ad a bántalmazó szülõ jogának hatósági kikényszerítésére a másik szülõ és a gyerek erõszakkal szembeni védelmi igényével szemben. Ezért ez a folyamat könnyen alááshatja az erõszak elfogadhatatlanságáról közvetítendõ fontos üzenetet.

Ezen okok miatt az Egyesült Államok legtöbb államában tilos a családon belüli erõszak áldozatait mediációra kötelezni.
A sokak által a családon belüli erõszak megoldásaként emlegetett családi csoportkonferenciával szemben – amely a közvetítés egyik formája – szülõhazájában, Új-Zélandon ugyanezeket az aggályokat hozzák fel. További probléma, hogy az eljárás során magára hagyják a családot, ami veszélyezteti a bántalmazott résztvevõket. Valamint fontos eleme az eljárásnak a titoktartás, ami ellentétes az elkövetõk nyilvános felelõsségre vonásával. Eredetileg fiatalkorúak által elkövetett bûncselekményekhez fejlesztették ki, partnerkapcsolati erõszak esetében vita folyik az alkalmazhatóságáról.

Ezen megfontolások miatt az ENSZ-nek a témával foglalkozó szakértõi csoportja „Jó gyakorlatok a családon belüli erõszakról szóló jogalkotásban” címû jelentése ellenjavalltnak tartja a közvetítést családon belüli erõszak esetében: „A jogalkotásnak kifejezetten ki kell zárnia a közvetítés alkalmazását a nõk elleni erõszak minden esetében mind az eljárást megelõzõen, mind annak során. Számtalan probléma felmerül a mediáció nõk elleni erõszakot érintõ eseteiben való alkalmazásakor. Kizárja ezeket az ügyeket a bírói vizsgálódásból, feltételezi, hogy mindkét fél ugyanolyan jó alkupozícióban van, azt az elõfeltételezést tükrözi, hogy mind a két fél ugyanolyan mértékben felelõsek az erõszakért és így aláássa az elkövetõ elszámoltathatóságát.” (EGM/GPLVAW/2008/EP.01)

Az Európában példaértékûnek számító családon belüli erõszakról szóló spanyol törvény 44. paragrafusa pedig egyenesen tiltja a mediációt családon belüli erõszak esetén. (Organic Act 1/2004 28 December)

Végül aggályos a mediáció bármilyen eljárásban való kötelezõvé tétele azért, mert a mediáció definíciója magában foglalja, hogy az egy önkéntes vállaláson alapuló eljárás. Így a mediáció legfontosabb alapelvével önmagában ellentétes az a tény, hogy a tervezett eljárást egyáltalán mediációnak nevezik. Akkor is így van ez, ha pusztán a részvételt, nem pedig a megegyezést teszi a törvény kötelezõvé. A tapasztalat azt mutatja, hogy a közvetítõi eljárás során a bántalmazottat maga a közvetítést végzõ szakember is nyomás alá helyezi és belekényszeríti egy számára nem elõnyös megegyezésbe, azáltal, hogy nem együttmûködõnek bélyegzi akkor, ha kiáll a maga és gyereke érdekeiért, s emiatt elmarad a célul kitûzött egyezség megkötése.

Végül fel kívánjuk hívni a figyelmet arra, hogy a Javaslatban hivatkozott Norvégia nem az egyik skandináv ország, ahol a kötelezõ mediációt alkalmazzák, hanem az egyetlen ilyen példa, s ezzel párhuzamosan az állam nagyon erõsen és határozottan fellép a nõk elleni erõszak áldozatainak védelmében és elkövetõinek felelõsségre vonásában. Ugyanez a feltétel Magyarországon nem adott, ezért az alkalmazási közeg nem hasonlítható össze.

Fentiek alapján kérjük Önt, ne tegye lehetõvé, hogy közvetítõi eljárás keretében kerüljön sor a különválást követõen is a bántalmazottak további zaklatására!


NANE Egyesület                    Patent Egyesület