- Egy ma még ismeretlen hatóság, bizonyos „családvédelmi koordinációért felelõs szerv” kötelezné a bántalmazó és a bántalmazott felet „békülésre”. Pedig a családon belüli erõszak nem holmi személyes konfliktus. Súlyos emberi jogi jogsértés, ami ellen az állam köteles azonnal és hatékonyan védeni állampolgárait, és felelõsségre vonni az elkövetõket. Ez a témával foglalkozó nemzetközi normák alappillére. A mediáció (és a családi csoportkonferencia) káros és veszélyes a bántalmazott nõ számára: újból teret enged a férfi nyíltan vagy rejtetten erõszakos befolyásának, és ismételt, sokszor egyenesen fizikai veszélynek teszi ki a nõt. A távoltartás lényege az erõszakos férfi távoltartása, nem az, hogy kötelezõen összezárják vele a nõt.
- A törvény több olyan szervnek ad hatáskört, mely eddig egyáltalán nem, vagy elõítéletesen, diszkriminatív és áldozathibáztató szemlélettel nyúlt a családon belüli erõszakhoz, ahelyett, hogy a már mûködõ civil szervezeteket vagy az eddig alkalmazott távoltartást már gyakorló szerveket erõsítené. Az Európában modellértékû osztrák távoltartási törvény szerint a rendõri távoltartás másnapjától civil szervezetek által mûködtetett intervenciós központok foglalkoznak az áldozatokkal.
- Bár a törvény elrendeli a távoltartási esetek soron kívüli tárgyalását, a most érvényben lévõ távoltartási törvény ilyetén rendelkezése sem valósul meg a gyakorlatban. A bíróságoknak nincsenek erre forrásaik. Emellett a jogalkotó az új törvényben is „elfeledkezett” arról, hogy megalkossa az ehhez nélkülözhetetlen eljárási szabályokat.
A bántalmazott nõk emberi jogainak érvényesülésében csak olyan törvény fog változást hozni, amely nem elmossa, hanem hatékonyan kezeli a problémát, amely nem látszattevékenységekkel csapja be a közvéleményt, hanem egyértelmûen szankcionálja az emberi jogi jogsérelmeket, és amely költségvetési forrásokat is elkülönít a törvény végrehajtására. Magyarország évente mintegy 200 emberélettel adózik a családon belüli erõszaknak – hatékony, az áldozatok jogait védõ törvényi rendelkezések és intézményi szolgáltatások híján, esélyünk sincs a megmentésükre.
Alulírottak a köztársasági elnökhöz fordulunk, arra kérve õt, hogy a most elfogadott törvényt komoly szakmai hiányosságok miatt megfontolás végett küldje vissza a parlamentnek.
Budapest, 2008. december 17.
Patent Egyesület Stop-Férfierõszak Projekt NANE Egyesület
Sajtókapcsolat: Spronz Júlia: 06-70-3913622
Bõvebben: www.nane.hu , www.patent.org.hu
Háttér a sajtónak
Az eddig alkalmazott távoltartás 2006. július 1-jén került bevezetésre a magyar jogrendszerbe büntetõeljárási kényszerintézkedésként. Nõi jogi szervezetek már akkor figyelmeztették a kormányt, hogy a távoltartásnak nevezett jogintézmény nem hasonlít a nemzetközi gyakorlatban bevett távoltartáshoz. Míg a modellként szolgáló országokban a távoltartás azonnal alkalmazható jogeszköz, amelyet a rendõr saját hatáskörben rendel el, addig a mostanáig érvényes szabályozás szerint Magyarországon a távoltartást a bíróság rendelte el, és csak akkor, ha az elkövetõ ellen már folyt büntetõeljárás. Mivel a partnerkapcsolaton belüli erõszak áldozatai a legtöbb esetben félnek feljelentést tenni, büntetõügy sem folyik a bántalmazó ellen, ami az ügyek legnagyobb részében lehetetlenné tette a távoltartás tényleges alkalmazását. A hosszadalmas bírósági eljárások miatt még a megindult ügyekben is tipikusan több hónap után rendelik csak el a távoltartást, amely alatt a feljelentõ nõ továbbra is ki van szolgáltatva a bántalmazó férfinak.
Amint ismeretes, az Igazságügyi és Rendészeti Miniszter és a civil szervezetek 2008. november 28-i tárgyalásuk után egyetértettek abban, hogy a távoltartás 2006-ban bevezetett szabályozása nem nyújtott megfelelõ védelmet az áldozatoknak. A minisztérium akkor késznek mutatkozott arra, hogy figyelembe vegye a civil szervezetek javaslatait. Végül azonban módosító javaslatok útján olyan tervezetet terjesztett elõ, és a parlament olyan törvényt fogadott el, amely ellentétes az ezzel a területtel foglalkozó civil szervezetek szakmai álláspontjával, és a már bevált nemzetközi jó gyakorlattal. Jól illusztrálja a jogalkotói hozzáállást, hogy több helyütt szabályozza a feltételezett visszaéléseket az áldozat részérõl, ugyanakkor elmulasztja a határozott erkölcsi állásfoglalást a bántalmazó magatartásával szemben.
Spronz Júlia, a Patent Egyesület bántalmazott nõkkel foglalkozó jogsegély-szolgálatának ügyvédje kifejtette: „Ez a törvény nem hoz tényleges változást a bántalmazott nõk védelme terén. Ügyfeleink semmit sem érnek azzal, ha a rendõr három napra távol tartja az erõszakos férfit. Ez arra sem elég, hogy az ember tájékozódjon a jogi lehetõségekrõl, fõleg ha a három nap hétvégére esik. Félõ az is, hogy az emberi jogi megközelítés figyelmen kívül hagyása ismét áldozathibáztató, a felelõsséget elmosó és a bántalmazó elõjogait bebetonozó jogalkalmazáshoz fog vezetni. Ennek elkerülése érdekében ezúton ajánljuk fel közremûködésünket a jogalkalmazók képzésében.”
Wirth Judit a NANE Egyesület telefonos szolgálatának szakértõje úgy gondolja, hogy a törvény nemhogy nem javít, hanem még ront is a bántalmazott nõk helyzetén: „Az egyik fõ probléma az új törvénnyel, hogy tovább gyengíti az emberi jogi megközelítést azzal, hogy bántalmazott nõknek ezentúl életvezetési tréning vagy családi csoportkonferencia címén kötelezõ üléseken kell majd részt venniük az akár fizikailag is veszélyes férfival. Évek óta hallgatjuk, hogy a hívóink rettegnek elmenni a mediációra, családterápiára, hiszen olyan emberrel kell ott egyezkedniük, aki továbbra is veszélyes, és akinek nem célja, hogy az áldozat(ok) számára is elfogadható megállapodások szülessenek. Ráadásul a hatalmi egyenlõtlenséget figyelmen kívül hagyó megközelítés az áldozatok számára megalázó, megszégyenítõ és gyakran a saját bántalmazásukért is õket hibáztató gyakorlatot eredményez. Ez a rendszer kifejezetten hatékony eszköz a bántalmazók kezében arra, hogy korábbi áldozatukat vagy áldozataikat továbbra is félelemben tartsák, a mediátorok pedig nincsenek felkészítve arra, hogy a bántalmazás jeleit észrevegyék, vagy hatékonyan fellépjenek ellenük. Az ilyen körülmények között folyó mediációban a bántalmazottakat gyakran egyszerûen »nem együttmûködõnek« ítélik, ami akár további évekre megfosztja õket a bántalmazótól való biztonságtól. Ilyen veszélynek modern demokratikus jogállamban a bántalmazott nõket és gyermekeiket nem teszik ki.”
