A MAGYAR NÕI ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÕ SZÖVETSÉG ÁLLÁSPONTJA A BEJEGYZETT ÉLETTÁRSI KAPCSOLATRÓL SZÓLÓ T/8847. SZ. TÖRVÉNYJAVASLATBAN SZABÁLYOZÁSRA KERÜLÕ KÜLÖN NEMÛ ÉLETTÁRSAK NYILVÁNTARTÁSÁRÓL

2009. március. 09.

A Magyar Nõi Érdekérvényesítõ Szövetség (Nõi Érdek) úgy értékeli, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényjavaslat elõrelépést hoz az azonos nemû párok jogegyenlõsége megteremtése felé, ugyanakkor nem nyújt kielégítõ megoldást a külön nemû partnerek élettársi kapcsolata rendezése terén.

Míg az Alkotmánybíróság által 2008. december 15-én megsemmisített, a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2007. évi CLXXXIV. törvény a bejegyzett élettársakat még a házasfelekkel közel megegyezõ jogokkal és kötelezettségekkel ruházta fel, addig jelen törvényjavaslat a külön nemû élettársak jogi helyzetében semmifajta változást nem eredményez a jelenlegihez képest, azon kívül, hogy apasági vélelmet keletkeztet a nyilvántartásba vétellel. A 154/2008. (XII. 17.) AB határozat nyitva hagyta a jogalkotó számára, hogy a házasságra vonatkozó egyes szabályokat a de facto élettársi kapcsolatra is kiterjessze, s a házasság és a de facto élettársi viszony mellett megteremtse egy köztes jogintézmény jogi keretét, mindaddig, míg azt tartalmilag nem azonosítja a házassággal. A mostani javaslat azonban olyannyira bátortalan megoldási módot választott, amely távol áll az AB által javasolt köztes intézmény megteremtésétõl, tényleges jogvédelmet nem biztosít a házasság nélkül együttélõk számára. A deklaratív hatályú nyilvántartásba vételen felül egyedüli joghatásként kiemelt apasági vélelem pedig olyannyira szerencsétlen választás, amely nemhogy megkönnyítené az élettársak helyzetét, de bizonyos helyzetekben kifejezetten visszatarthatja õket a nyilvántartásba vétel kezdeményezésétõl.

A Nõi Érdek véleménye szerint a házasság intézményének egyik leginkább megkérdõjelezhetõ eleme az apaság vélelme, így nemhogy támogatjuk annak analóg alkalmazását az egyéb együttélési formákra, hanem a házasság esetén is eltörlésre javasoljuk. Megjegyezni kívánjuk, hogy egyetlen más országban sincs arra példa, hogy az apaság vélelmét a házasságon kívüli kapcsolatokra is kiterjesszék.

E családjogi vélelem jelenleg arra szolgál, hogy az apai pozíció minden esetben betöltésre kerüljön. Ez az elavult, patriarchális szemléletet tükrözõ jogintézmény az apa jogát helyezi az anya és a gyerek érdekei elé. Ezt a szabályozást azzal szokás indokolni, hogy a gyermek számára „megbélyegzõ” lehet, ha kiderül, hogy „nincs” apja. Ez azonban csupán az elmaradott patriarchális szokásrendszer társadalmi megnyilvánulása miatt lehet „megbélyegzõ”. Az ilyen megbélyegzés ellen, ha esetleg valóban megjelenik, mint diszkrimináció ellen fel kell lépni. A jognak azonban nem feladata a diszkriminatív társadalmi gyakorlatot jogszabályi formában szentesíteni. Ellenkezõleg: az a feladata, hogy az ilyen diszkriminatív gyakorlat ellen védelmet biztosítson. Olyan, a konkrét eset egyedi körülményeit figyelmen kívül hagyó automatizmus alkalmazásának lehetõségét teremti meg, mely az apai pozíciót vérségi és/vagy érzelmi kötelék fennállása hiányában is betölti. Véleményünk szerint ezt semmi nem indokolja. Meggyõzõdésünk, hogy egy gyerek számára az a fontos, hogy biztonságos, kiegyensúlyozott és szeretet-teli közegben éljen, nem pedig az, hogy hivatalosan hány szülõje, egyéb gondviselõje van, illetve, hogy azok azonos vagy különbözõ nemûek-e. Az elvi kifogáson túl, az apai vélelem felállítása a gyakorlatban is diszkriminatív hatású az anyákkal szemben. Az apaság vélelmének megtámadására ugyanis a jelenleg hatályos jogszabály szerint csak a vélelmezett apa jogosult alanyi jogon, mindenfajta feltétel, megkötés nélkül, sem az anya, sem a gyerek vér szerinti apja ilyen jogosítvánnyal nem rendelkezik. Sajnálatos módon az új Polgári Törvénykönyv sem orvosolná ezt a problémát, mivel a tervezet értelmében “Az anya csak a gyámhatóság jóváhagyásával, kiskorú gyermekével együttesen indíthat pert.”

A Nõi Érdek meglátása szerint a tervezett szabályozás a fentieken túl különösen figyelmen kívül hagyja a bántalmazott nõk sajátos helyzetét, amennyiben az apasági vélelem felállításával még egy eszközt ad a bántalmazó volt partner kezébe családtagjai további zaklatására. A jogalkotói szándék szerint, az apai pozíció automatikus betöltése a különélõ szülõk esetében megkönnyítené egyik oldalon a kapcsolattartás, másik oldalon a gyermektartásdíj fizetésének biztosítását. A gyakorlat azonban nagy eltérést mutat a két cél érvényesítése terén. Míg a különélõ szülõ (jellemzõen apa) kapcsolattartásáról a gyámhatóság gyors és költségkímélõbb eljárásában születik döntés, addig a gyermektartásdíjról kizárólag bírósági per során határozhatnak. Tekintettel arra, hogy a polgári perrendtartás jelenleg is lehetõvé teszi, hogy az apaság megállapítása tárgyában folyó perben a gyermek tartására vonatkozó keresetet is elõterjesszék, így az apai vélelem felállításával a jogalkotó nem teremt tényleges könnyítést a gyereket nevelõ (jellemzõen anya) különélõ élettárs számára, hisz a gyermektartás megállapítása érdekében mindenképpen bírósághoz kell fordulnia.

A hibás (nem) teljesítés esetén a végrehajtás kikényszerítése is különbözõképpen alakul. Egyik részrõl a kapcsolattartás végrehajtása során a gyámhatóság minden egyes elmaradt láthatási alkalom esetére 500 ezer forintig terjedõ pénzbírságot szabhat ki a gyereket nevelõ szülõvel szemben (abban az esetben is így tesz, ha a kapcsolattartást a szülõ a másik fél bántalmazó, erõszakos magatartása miatt, a közös gyermek védelmében akadályozza), a bírság pedig adók módjára köztartozásként behajtható. Amennyiben a szülõ a bírság ellenére sem biztosítja a kapcsolattartást, úgy ellene kiskorú veszélyeztetése miatt büntetõeljárás indítható, mely egy évig terjedõ szabadságvesztés büntetéssel szankcionálható. Ezzel szemben gyermektartásdíjat legfeljebb 6 hónapra visszamenõleg lehet igényelni, nem vagy részleges fizetés esetén nem lehet adók módjára behajtani, a tartás elmulasztása tárgyában indított büntetõeljárásokat pedig rendre megszüntetik a társadalomra veszélyesség csekély fokára hivatkozva.

Megállapítható tehát, hogy az apasági vélelem amellett, hogy szellemiségében régimódi, patriarchális viszonyrendszert konzerváló jogintézmény, hatását tekintve diszkriminatív a gyereket nevelõ volt élettárs (jellemzõen nõ) terhére és kifejezetten hátrányos a családon belüli erõszak áldozataira nézve. Ennek értelmében e jogintézménynek már fenntartása sem indokolt, alkalmazási területének kiterjesztése még kevésbé, ráadásul teljes ellentmondást mutat a javaslat indoklásával, mely a szabályozás egyik céljául „a gyengébb fél” jogi védelmét tûzte ki. Nem ellenezzük azonban önmagában az élettársi nyilvántartás bevezetését, amennyiben nem kapcsolódik hozzá apasági vélelem. Szövetségünk az apai pozíció rendezésére az apai vélelemmel szemben a teljes hatályú apai elismerõ nyilatkozat igénybe vételét javasolja. Az elismeréssel az apa már gyermeke megszületését megelõzõen proaktív módon kinyilvánítja szerepvállalási igényét a közös gyerek gondozásában, nevelésében, mely kifejezetten támogatandó aktus a szülõk egyenlõ családi szerepvállalásának elõsegítése érdekében. Ezen felül, a teljes hatályú apai elismerõ nyilatkozat az egyetlen apaságot keletkeztetõ jogintézmény, mely kizárólag a két szülõ nyilatkozatát veszi alapul, az apa elismerõ és az anya hozzájáruló nyilatkozata esetén megállapítja az apaságot. Szövetségünk álláspontja szerint a XXI. században a magyar jogalkotónak sokkal inkább a szülõi felelõsségvállalás ilyetén megnyilvánulására kellene ösztönöznie állampolgárait, mint egy vélelem folytán a felek akaratát figyelmen kívül hagyva szülõséget kikényszeríteni.

További kifogás az apai vélelemmel szemben, hogy számos esetben olyan jogi helyzetet teremt, mely nem áll összhangban a tényleges állapottal, s így valamennyi érintett érdekével ellentétes, a rendezés további eljárás megindítását igényli.

Fentiek értelmében, javasoljuk a T/8847. számú törvényjavaslat 5. § (3) és (4) törlését.

Budapest, 2009. március 9.

***

A Magyar Nõi Érdekérvényesítõ Szövetség mintegy 50 tagszervezetet tömörítõ ernyõszervezet, melynek célja a magyarországi nõszervezetek, illetve a nõk esélyegyenlõségéért és érdekérvényesítéséért tevékenykedõ egyesületek, alapítványok összefogása, segítése, érdekképviseletük és érdekvédelmük ellátása. A “Nõi Érdek” hosszú távú célkitûzése, hogy a magyar nõk társadalmi és jogi egyenlõségéhez hozzájáruljon, szemléletváltozást indítson el a nemek esélyegyenlõsége tekintetében. A szövetség igyekszik a nõk szociális helyzetét, életesélyét és életminõségét a maga eszközeivel javítani, fellépve a nõkkel szembeni diszkrimináció és erõszak minden formájának tilalmáért is.