Hová fordulhatnak az áldozatok? – Szolgáltatások, hivatalok, jogszabályok
| A PATENT álláspontja a gyermekprostitúció és a gyermekpornográfia tervezett szabályozásáról |
|
|
|
|
A PATENT Jogvédõ Egyesület állásfoglalása A Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény és más büntetõjogi tárgyú törvények módosításáról szóló T/1917 számú törvényjavaslatról. A PATENT Jogvédõ Egyesület helyesli a tervezett módosításnak a kiskorú prostituált használóját büntetni rendelõ új, 202/A §-át. Noha több mint egy éves késéssel került az Országgyûlés elé, mégis fontos lépés a gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni küzdelemben. Szervezetünk bízik benne, hogy a törvény alkalmazása során a hatósági szervek legalább olyan szorgos ügybuzgalommal lépnek majd fel a gyermekprostituáltakkal közösülõ/fajtalankodó elkövetõvel szemben, mint amilyen vehemenciával a prostituáltakat üldözik. Fájó pont ugyanakkor, hogy az új kiegészítés a megrontás törvényi tényállása alatt került szabályozásra. E rendszertani elhelyezés azt sugallja, hogy a kiskorú prostituált ezt a tevékenységet önkéntes elhatározásból, nem pedig erõszak, kényszer, manipuláció eredményeképpen folytatja. Az elõterjesztõ minisztérium indoklása szerint a megrontás bûncselekményének kiegészítésére a jogharmonizációs kötelezettségen túl azért volt szükség, mert „a tizennégy és tizennyolc év közötti kiskorúval ellenérték fejében létesített szexuális aktus a gyermek egészséges nemi fejlõdését, erkölcsi tudatát veszélyezteti.” Ennél azonban lényegesebb szempont, hogy a prostitúció a gyermek lelki és testi épségét, egészségét súlyosan károsítja, és az életét veszélyezteti. A PATENT Jogvédõ Egyesület határozottan ellenzi a törvényjavaslat 8. §-ának azon változtatását, mely kizárná a büntethetõség körébõl azt, aki tizennegyedik életévét meghaladott, de tizennyolcadik életévét be nem töltött személyrõl annak beleegyezésével, saját használatra készít vagy tart pornográf felvételt. A PATENT Egyesület a moralizáló kifogásokkal szemben azt hangsúlyozza, hogy a gyermekpornográfia súlyosan sérti a kiskorúak emberi jogait. Fontosnak tartjuk, hogy rávilágítsunk a pornográfia és a prostitúció kapcsolatára, hisz mindkettõnél ugyanaz a mûködési mechanizmus: a nõ (gyermek) mint szexuális tárgy egyetlen szerepe a férfi nemi vágyának kiszolgálása. Az összefüggésre a pornográfia szó etimológiai eredete is utal: a prostituált leírása, ábrázolása. Ahogy a pornográfia a prostitúció marketingje, úgy a gyerekpornó a gyermekprostitúció iránt kelti fel az érdeklõdést. Ellentmondásos tehát, hogy az elõterjesztés egyszerre tiltja a gyermekprostitúció használatát és liberalizálja a gyermekpornográfiát. Nem fogadjuk el azt az indoklást, hogy a szexuális kapcsolat létesítésének beleegyezési korhatárát kell elfogadni a pornográf felvétel készítésérõl történõ döntés kapcsán. Egyrészrõl azért, mert a beleegyezési korhatár tizennégy éven tartása nem nyújt kellõ védelmet a fiatalkorúak szexuális kihasználásával szemben, ezért annak felemelését javasoljuk, másrészt úgy véljük, egy egyenrangú felek között létre jövõ konszenzuális szexuális kapcsolat nem mosható egybe pornográf felvételek készítésével. A pornográfia jellegzetessége az erõszakos szex népszerûsítése, mely a nõt, gyermeket mint kiszolgáltatott, lealázott szextárgyat ábrázol. Az Amerikai Pszichológiai Társaság (American Psychological Association - APA) közelmúltban kiadott, több korábban már közzétett felmérésen alapuló jelentése kimutatta, hogy a nõi test szexuális tárgyként ábrázolása (pornófelvételek) a fiatal lányok testükkel kapcsolatos önbizalomhiányához, depresszióhoz, valamint táplálkozási rendellenességekhez vezet, továbbá a fiatalok egészséges nemi fejlõdését is akadályozza (http://www.apa.org/releases/sexualization.html ). Mindezek alapján nem látjuk okát a megengedõ szabályozásnak ezen a téren. Mind A gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemrõl szóló 2004/68/IB tanácsi kerethatározat (Kerethatározat), mind a gyermek jogairól szóló New York-i Egyezmény (kihirdetve az 1991. évi LXIV. törvény által) gyereknek tekint minden tizennyolc év alatti nem nagykorú személyt, nem téve különbséget gyermekkorú és fiatalkorú gyermek között. Ezzel a distinkcióval a törvényalkotó nem a tizennégy év fölöttiek cselekvési, szexuális önrendelkezési szabadságát mozdítja elõ, hanem korlátozza védelmüket. A tervezett 204. § (6) bekezdés álláspontunk szerint ellentétes a New York-i gyermekjogi egyezmény 34. cikkével, ez ugyanis kötelezi az államot olyan intézkedések megtételére, melyek megakadályozzák a gyermekek kizsákmányolását pornográf anyagok elkészítésének céljára. Meggyõzõdésünk, hogy álságos a büntethetõség kizárását a kiskorú beleegyezéséhez kötni, hisz köztudott, hogy a formális beleegyezés számos esetben nem jelenti a tényleges akarat megnyilvánulását. A beleegyezés megszerzésének sok módja van az erõszak, kényszer kifejtésétõl kezdve a finom manipulációig. Egy függõségben élõ, rendkívül befolyásolható életszakaszban álló gyerek beleegyezését megszerezni egyszerû feladat, ezért ez a törvényi feltétel nem nyújt kellõ biztosítékot a kényszer, kizsákmányolás kizárásához. Ráadásul – még tényleges beleegyezés esetén is - a fiatalkorúról történt pornográf felvétel készítésénél hatványozottan jelentkezik a késõbbi megbánás esélye. Egy elkészített és megtartott pornófelvétellel a kiskorú egész élete folyamán zsarolható lesz. A napokban sokszor emlegetett 19 éves férj és 17 éves feleség példájával élve, vajon mi történik ezekkel a pornófelvételekkel abban az esetben, ha az ifjú pár elválik, vagy csak a késõbbiekben megromlik a kapcsolatuk, ha a lakásba betörnek és ellopják a képeket, ha a házaspár gyereke véletlenül megtalálja a felvételeket stb. Végezetül még egy pontatlanságra kívánjuk ráirányítani a figyelmet. A Kerethatározat úgy fogalmaz, hogy nem eredményez büntetlenséget a kiskorú beleegyezése, ha annak „megszerzéséhez az elkövetõ visszaélt idõsebb korával, érettségével, helyzetével, státusával, tapasztalatával vagy a sértett tõle való függõségével.” Ehhez képest az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium jóval szûkebb kört rendel büntetni, amikor csak a gyermek hozzátartozóját, nevelésére, felügyeletére, gondozására vagy gyógykezelésére köteles személyeket nevesíti. Azon túl, hogy az elõterjesztõ nem tesz említést az eltérés okáról, különösen hiányoljuk annak figyelembe vételét, hogy számos esetben az elkövetõ az anya élettársa, az apa barátai, barát, szeretõ, szomszéd, barátnõ szülõje stb., akik büntethetõek lennének a Kerethatározat, de nem a magyar törvényjavaslat szerint. Fentiek alapján a PATENT javasolja, hogy a Büntetõ Törvénykönyv tervezett 204. § (6) bekezdése ne kerüljön bele a törvénybe. Budapest, 2007. február 23. Spronz Júlia elnök 06-703843626 |