Magyarország 1982 óta részese a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ Egyezménynek (CEDAW). Az állam kötelezettséget vállalt arra, hogy négyévente jelentést tesz az Egyezmény végrehajtására tett intézkedéseiről. Az ENSZ CEDAW Bizottsága július 31-én tárgyalta Magyarország legutóbbi, VI. időszaki kormányzati jelentését. Két civil szervezet, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség (Női Érdek) és az Európai Roma Jogok Központja (ERRC) ún. árnyékjelentést készített, amelyeket a Bizottság a kormányzati jelentéssel együtt megvizsgált. Míg a Női Érdek a nők elleni diszkrimináció magyarországi helyzetét általában vizsgálta, addig az ERRC a jelentésében a roma nők által elszenvedett problémákra koncentrált.  Az árnyékjelentések az Egyezmény cikkelyei alapján vizsgálják és mutatják be a nők helyzetét Magyarországon és konkrét ajánlásokat fogalmaznak meg a nőket érő diszkrimináció leküzdésére.

A Női Érdek és az ERRC megállapítja, hogy a nemi hovatartozáson alapuló diszkrimináció megelőzése és megszüntetése nem szerepel előkelő helyen a magyar kormány napirendjén. Kormányzati ciklusokon átívelve jellemző a meghatározó intézményes kormányzati mechanizmusok és a nők és férfiak társadalmi egyenlőségét célzó közpolitikák hiánya. Aggodalomra ad okot, hogy annak ellenére, hogy erre az állam nemzetközi kötelezettséget vállalt, a kormányzat tíz éve nem fogadott el a nők helyzetének javítását célzó komplex nemzeti cselekvési programot.  Hiányoznak az általában többszörösen marginalizált roma nők specifikus helyzetével foglalkozó politikák is. Bár a roma lakosság általános helyzetének javítása érdekében több program indult az utóbbi években, ezek nem eredményeztek jelentős javulást a roma nők életkörülményeiben.

2006 augusztusában az ENSZ nőjogi bizottsága már másodjára marasztalta el Magyarországot, ezúttal egy roma nő kényszersterilizációja kapcsán – az ERRC és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda által benyújtott egyéni panasz alapján – a CEDAW Egyezmény megsértése miatt. Magyarország egyértelműen vezeti a jogsértők listáját. Az első intőt 2005-ben kapta az ország egy nő családon belüli erőszak tárgyában benyújtott panasza alapján. Mindkét esetben kártérítés fizetésére szólította fel a Bizottság az államot és olyan intézkedéseket szorgalmazott, amelyek megakadályozzák a hasonló jogsértések megtörténtét. A magyar állam ezidáig elzárkózott a kártérítés fizetésétől és az általános ajánlásokban foglaltakat sem hajtotta végre maradéktalanul.

 Az ENSZ CEDAW Bizottsága a magyar kormány jelentésének megtárgyalása után, a két civil szervezet árnyékjelentéseiben foglaltakkal összhangban fogalmazta meg záró észrevételeit. Így számos területtel kapcsolatban adott hangot aggodalmának és fogalmazott meg konkrét ajánlásokat a magyar állam számára. Az ajánlások kitérnek arra, hogy a törvények, közpolitikák megalkotása során a CEDAW Egyezmény előírásai képezzék az elvi alapot, hogy be kell iktatni a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés Egyezmény szerinti definícióját a magyar jogszabályokba, hogy nagyobb hatáskört, jelentős emberi és anyagi erőforrásokat kell a nők társadalmi egyenlőségének előmozdításáért felelős állami intézmény részére biztosítani, valamint lépéseket kell tenni a nemi sztereotípiák felszámolására. A CEDAW Bizottság felszólította a magyar államot a családon belüli erőszakra vonatkozó nemzeti stratégia végrehajtására és a tárgyban önálló törvény megalkotására, a szexuális bűncselekmények átnevezésére és az erőszakos közösülés bűncselekmény törvényi tényállásának módosítására, az emberkereskedelemmel szembeni hatékony fellépésre és a vonatkozó nemzeti stratégia mielőbbi megalkotására, valamint a kvóta-törvény elfogadására a nők közéleti szerepvállalásának elősegítése érdekében. Bizottsági javaslatot fogalmaztak meg a foglalkoztatási szegregáció megszüntetésére, a nőknek szóló egészségügyi szolgáltatások minél szélesebb körű hozzáférhetővé tételére és a vidéki nők helyzetének javítására. Külön figyelmet szentelt a Bizottság a roma nőket érő többszörös diszkrimináció felszámolására is az oktatásban, az egészségügyi ellátásban, a megfelelő lakhatáshoz, foglalkoztatottsághoz való hozzáférésben, valamint a közéletben, a politikai és gazdasági életben. A Bizottság javasolja, hogy a magyar állam gyűjtsön és tegyen elérhetővé statisztikai adatokat ezeken a területeken a roma nők specifikus helyzetével foglalkozó megfelelő közpolitikák kialakítása érdekében. Ismételten felszólította a Bizottság a magyar államot a roma nő kényszersterilizációja ügyében hozott ajánlásainak maradéktalan végrehajtására.


MAGYAR NőI ÉRDEKÉRVÉNYESÍTő SZÖVETSÉG
Budapest 1447, Pf. 52.
www.noierdek.hu
e-mail: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd.

kapcsolattartó:

Spronz Júlia (06-70-3843626,  Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd.

EUROPEAN ROMA RIGHTS CENTRE
1386 Budapest 62, P.O. Box 906/93, Hungary
Tel: (36-1) 413-2200; Fax: (36-1) 413-2201
http://www.errc.org
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd.
kapcsolattartó:

Danka Anita (413-2221 vagy 06-30-3036140, Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd.