2007. augusztus 10.

Harminckilencedik ülésszak
2007. július 23. - augusztus 10.

1. A Bizottság 2007. július 31-i 801. és 802. ülésein (ld. a CEDAW/C/SR.801(A) és 802(A) jelű dokumentumokat) megvizsgálta Magyarország hatodik időszakos jelentését (CEDAW/C/HUN/6). A Bizottság által felvetett témákat és kérdéseket a  CEDAW/C/HUN/Q/6 jelű dokumentum tartalmazza, míg a kormány válaszai a CEDAW/C/HUN/Q/6/Add.1 jelű dokumentumban találhatóak.

Bevezetés

2. A Bizottság nagyra értékeli a Részes Állam hatodik időszakos jelentését, amelyet a Bizottságnak a jelentés elkészítésére vonatkozó ajánlásait követve állítottak össze. A Bizottság kifejezi elismerését a Részes Államnak a Bizottság előkészítő munkacsoportja által felvetett kérdésekre adott írásbeli válaszért, valamint az Egyezmény magyarországi megvalósításának legfrissebb fejleményeit részletesen tárgyaló előadásért és az ehhez kapcsolódó írásbeli információért.

5. A Bizottság üdvözli, hogy a Részes Állam 2006. decemberében ratifikálta az ENSZ Nemzetközi Szervezett Bűnözés Elleni Egyezményét kiegészítő, az emberkereskedelem, különösen a nő- és gyerekkereskedelem megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló Kiegészítő Jegyzőkönyvet. A Bizottság megelégedéssel nyugtázta, hogy megkezdődött az emberkereskedelem elleni nemzeti stratégia kidolgozása.

6. A Bizottság üdvözli a Részes Állam intézkedéseit, amelyek a nők rákos megbetegedéseinek megelőzését szolgálják, különös tekintettel a mell-, méhnyak- és végbélrák diagnosztizálását szolgáló szűrővizsgálatokra.

Aggodalomra okot adó fejlemények és az ezekkel kapcsolatos ajánlások

7. Bár a Bizottság szem előtt tartja a Részes Államnak azon kötelezettségét, hogy az Egyezmény minden elemét rendszerszerűen és folyamatosan valósítsa meg, mégis felhívjuk a Részes Állam figyelmét, hogy a következő időszakos jelentés benyújtásáig hátralévő időben fordítson kiemelt figyelmet jelen dokumentum megállapításaira és ajánlásaira. A Bizottság felszólítja a Részes Államot, hogy az Egyezmény megvalósítása során összpontosítson az alábbi területekre, és következő időszakos jelentésében számoljon be a megtett lépésekről és az elért eredményekről. Felszólítjuk a Részes Államot, hogy teljes körű érvényre juttatásuk érdekében jelen megállapításokat ismertesse minden érintett minisztériummal és az Országgyűléssel is.

8. A Bizottság aggodalmát fejezi ki, amiért a Részes Állam nem követte a Bizottság ajánlásait, amelyeket az Egyezmény Kiegészítő Jegyzőkönyve alapján a 4/2004 számú, Sz. A. kontra Magyarország panasz ügyében fogalmazott meg, különös tekintettel az alábbiakra: az Sz. A.-nak nyújtandó megfelelő kártérítésre; az egészségügyi intézményekben nyújtott szolgáltatások igénybevételével kapcsolatos elegendő információn nyugvó beleegyezés magyarországi törvényi szabályozásának felülvizsgálatára annak érdekében, hogy az mind a nemzetközi emberi jogi, mind az egészségügyi normáknak megfeleljen; a művi meddővé tételt végző állami és a magán egészségügyi intézmények tevékenységét ellenőrző rendszer létrehozására. A Bizottság aggodalmának ad hangot az indokok miatt, amelyekre a Részes Állam az Sz. A.-nak járó kártérítés ki nem fizetése ügyében hivatkozott. A Bizottság emlékeztet arra, hogy a Kiegészítő Jegyzőkönyv 7. cikkének értelmében a Részes Állam köteles a Bizottság véleményét és ajánlásait figyelembe venni.

9. A Bizottság felszólítja a Részes Államot, hogy vizsgálja felül a Bizottságnak a 4/2004 számú, Sz. A. kontra Magyarország  ügyben megfogalmazott ajánlásaival kapcsolatos álláspontját, és részesítse megfelelő mértékű kártérítésben Sz. A.-t.

10. A Bizottság aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy bár az Egyezmény a magyar jogrendszer része, annak előírásait, valamint a Bizottság általános ajánlásait mégsem alkalmazzák megfelelően a nők és férfiak egyenlőségét előmozdítani hivatott összes törvény, intézkedés és eljárás megalapozására és azok kereteként. A Bizottság szintén aggódik amiatt, hogy az Egyezmény, a Kiegészítő Jegyzőkönyv és az általános ajánlások nem kellőképpen ismertek Magyarországon a bírák, az ombudsmanok, az ügyvédek és az ügyészek, de még a nők körében sem.

11. A Bizottság felkéri a Részes Államot, hogy tegyen további határozott lépéseket annak érdekében, hogy az Egyezményben foglaltak képezzék minden, a nők és férfiak egyenlőségét előmozdítani hivatott törvény, közpolitikai intézkedés és eljárás elvi alapjait. A Bizottság felhívja a Részes Államot, hogy tegyen további lépéseket az Egyezménynek, a Kiegészítő Jegyzőkönyv eljárásrendjének és a Bizottság általános ajánlásainak minél szélesebb körben való megismertetésére, valamint az ügyészeknek, bíráknak, ombudsmanoknak és ügyvédeknek szóló, az Egyezmény és a Kiegészítő Jegyzőkönyv minden releváns elemét bemutató képzési programok kifejlesztésére és megvalósítására. A Bizottság javasolja továbbá, hogy induljanak nőknek szóló, a vidéki nőket és a nők helyzetével foglalkozó civil szervezeteket is elérő hosszú távú köztudatformáló, és alapvető jogi ismereteket terjesztő kampányok, amelyek megismertetik a nőkkel a rendelkezésükre álló eljárásokat és jogorvoslati lehetőségeket, ideértve a bírósági eljárást és az Egyenlő Bánásmód Hatóság bevonását is.

12. A Bizottság tudomásul veszi a 2003. évi, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény elfogadását, ugyanakkor aggasztónak találja, hogy sem a magyar Alkotmány, sem az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény nem tartalmazza a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetésnek az Egyezmény 1. cikkében foglalt meghatározását. A Bizottság aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nem áll rendelkezésre elegendő információ a fenti törvénynek a nők és férfiak egyenlőségére gyakorolt hatásáról, és hogy a nők az indokoltnál ritkábban fordulnak az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz jogorvoslatért az őket ért hátrányos megkülönböztetés, többek között a szexuális zaklatás miatt.

13. A Bizottság javasolja, hogy a Részes Állam rögzítse a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetésnek az Egyezmény 1. cikkével összhangban álló meghatározását az Alkotmányban, vagy a megfelelő törvényekben, például az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényben. A Bizottság felhívja a Részes Államot, hogy mérhető indikátorok alkalmazásával folyamatosan értékelje a nemek közötti egyenlőség előmozdítását célzó törvények, közpolitikák és cselekvési tervek, így az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény, valamint az Egyenlő Bánásmód Hatóság tevékenységének hatásait, és mérje fel a nők és férfiak valódi egyenlőségének megvalósításában elért fejlődést. A Bizottság kéri a Részes Államot, hogy a következő jelentésében ismertesse e felmérések eredményeit.

14. A Bizottság aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a nők helyzetének javításáért felelős országos szerv, a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Osztály nem rendelkezik a megfelelő felhatalmazással, döntéshozói jogkörrel, anyagi és emberi erőforrással ahhoz, hogy hatékonyan koordinálja a Kormánynak a nemek egyenlőségének megvalósítása, valamint az Egyezmény teljes körű alkalmazása és érvényesítése érdekében végzett munkáját, ideértve az összes, a nemek közötti egyenlőséget és az emberi jogok érvényesítését szolgáló országos és helyi szintű intézmény tevékenységének összehangolását, és a velük való együttműködést is. A Bizottság aggódik amiatt, hogy a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Osztály jelentőségét csökkentheti, és teljesítőképességét hátrányosan befolyásolhatja, hogy azt a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Esélyegyenlőségi Főosztályának alárendelve szervezték újra.

15. A Bizottság javasolja, hogy a Részes Állam biztosítsa a nők helyzetének javításáért felelős országos szintű intézménynek mindazon jogosítványokat, döntéshozói hatalmat, emberi és pénzügyi erőforrásokat, amelyekre szüksége van ahhoz, hogy hatékonyan munkálkodjon a nemek egyenlőségének és a nők helyzetének javítása érdekében. Az intézmény kapacitásainak lehetővé kell tenniük a hatékony koordinációs munkát, ideértve a nemek egyenlősége politikájának érvényre juttatását, és ugyancsak elegendőeknek kell lenniük a nemek közötti egyenlőség és az emberi jogok érvényesítését biztosító intézményekkel és a civil társadalommal való együttműködésre.

16. A Bizottság továbbra is aggódik a nők és férfiak családi és társadalmi szerepeit és munkamegosztását előíró megmerevedett patriarchális szemlélet és a mélyen gyökerező sztereotípiák miatt, amelyek kifejeződnek a nők továbbtanulásában, munkaerőpiaci helyzetében, valamint a politikai és közéletben, és a döntéshozói beosztásokban való alulreprezentációjában is. A Bizottság aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy még mindig jellemző a nők sztereotíp megjelenítése a médiában, és egyre elterjedtebb a pornográfia.

17. A Bizottság azt javasolja a Részes Államnak, hogy fokozza erőfeszítéseit és kezdeményezzen új intézkedéseket a nemi sztereotípiák felszámolására. Javasoljuk mind férfiaknak, mind nőknek szóló köztudatformáló kampányok indítását, valamint azt, hogy a Részes Állam támogassa a nők és férfiak egyenlőségét, valamint a magán- és közéletben való felelősségmegosztásuk fontosságát hangsúlyozó, pozitív médiaüzeneteket. A Bizottság kéri a Részes Államot, hogy a pedagógushallgatók képzésében kapjon nagyobb hangsúlyt a nemek közötti egyenlőség kérdése. A Bizottság sürgeti a Részes Államot, hogy az oktatási rendszer keretei között terjessze az Egyezménnyel, és a nemek közötti valódi egyenlőség fogalmával kapcsolatos ismereteket annak érdekében, hogy megváltozzanak a nők és férfiak szerepeiről vallott patriarchális nézetek és attitűdök. A Bizottság felhívja a Részes Államot, hogy fokozottan támogassa a pályaválasztási döntések változatosabbá válását mind a fiúk, mind a lányok körében. A Bizottság sürgeti a Részes Államot, hogy alakítson ki a nemek esélyegyenlőségét és munkaerőpiaci lehetőségeit szem előtt tartó, nőknek és lányoknak, valamint férfiaknak és fiúknak szóló pályaválasztási tanácsadó programokat.

18. Tudomásul véve a családon belüli erőszak megelőzéséről és hatékony kezeléséről szóló nemzeti stratégia elkészültét, és más intézkedések meghozatalát, mint például ingyenes segélytelefon szolgálat indítását és a családon belüli erőszak áldozatainak elhelyezését szolgáló menedékotthonok (shelter) megnyitását, a Bizottság továbbra is aggódik a nők elleni erőszak, ezen belül a családon belüli erőszak magyarországi elterjedtsége miatt. A Bizottság aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a családon belüli erőszak női áldozatainak védelmére szolgáló távoltartási rendelkezés bevezetésére irányuló kezdeményezés nem volt hatékony. A Bizottság továbbra is aggódik amiatt, hogy nem sikerült önálló törvényt alkotni a nők elleni erőszakról, amely hatékony védelmet nyújtana az áldozatoknak, és magában foglalná a távoltartó rendelkezést, és az áldozatoknak szóló jogi segítségnyújtás intézményét.

19. A Bizottság sürgeti a Részes Államot, hogy hatékonyan, meghatározott határidőn belül hajtsa végre a családon belüli erőszak megelőzéséről és hatékony kezeléséről szóló nemzeti stratégiát és kövesse nyomon annak hatását. A Bizottság felhívja a Részes Államot, hogy biztosítson a családon belüli erőszak minden női áldozatának, így a vidéken élő nőknek is azonnali védelmet és jogorvoslatot, ideértve a bántalmazóval szembeni védelmet, valamint elegendő, biztonságos menedékotthoni férőhelyhez és jogi segítséghez való hozzáférést. A Bizottság megismétli azt az ajánlását, hogy a Részes Állam hozzon külön törvényt a nők elleni családon belüli erőszakról, ami biztosítja a fentebb részletezett jogorvoslatot és védelmet. A Bizottság felszólítja a Részes Államot, hogy biztosítsa a közhivatalnokok, különösen a jogalkalmazók, a bírák, az egészségügyi dolgozók és a szociális munkások vonatkozó törvényi előírásokra való tökéletes felkészítését, valamint intézkedjék az iránt, hogy a fentebb felsorolt szakemberek a nők elleni erőszak minden formájára érzékenyek legyenek, és megfelelően reagáljanak rájuk. A Bizottság sürgeti a Részes Államot, hogy törekedjen a nők elleni erőszak minden formájának megelőzését és az ellenük való fellépést szolgáló átfogó szemléletmód kialakítására, valamint hatékonyabb adatgyűjtésre és kutatásra a nők elleni erőszak elterjedtségéről, okairól és következményeiről. A Bizottság sürgeti, hogy ezen kutatások eredményeit a Részes Állam ismertesse a következő időszakos jelentésében.

20. A Bizottság ismételten kifejezi aggodalmát amiatt, hogy a szexuális bűncselekményeket a magyar Büntető Törvénykönyv a nemi erkölcs, nem pedig a nők testi épséghez és biztonsághoz fűződő joga megsértéseként kezeli. Ismét hangot adunk aggodalmunknak amiatt, hogy az erőszakos nemi közösülés definíciója az erőszak alkalmazásán, és nem a beleegyezés hiányán alapul, valamint hogy a belegyezési korhatár még mindig 14 év. A Bizottság továbbra is aggasztónak találja, hogy a magyar jog bizonyos körülmények között lehetővé teszi 16-18 éves fiatalok házasságkötését.

21. A Bizottság sürgeti a Részes Államot, hogy alakítsa át törvényeit úgy, hogy azok a szexuális bűncselekményeket a nők testi épséghez fűződő joga sérelmeként, az erőszakos nemi közösülést pedig beleegyezés nélküli nemi aktusként határozzák meg. A Bizottság ismételten ajánlja a 14 év alatti lányok megrontásával kapcsolatos jogszabályok módosítását annak érdekében, hogy azok tartalmazzák a nemi erőszak jogi definícióját, egyszersmind a kiskorú lányokkal folytatott szexuális kapcsolat tilalmát. Ismételten ajánljuk a Részes Államnak, hogy összhangban az Egyezmény 16. cikkének (2) bekezdésében foglalt, a gyermekek házasságkötésére vonatkozó előírással, a Bizottság 21. számú általános ajánlásával, és a Gyermeki Jogokért Egyezmény 1. cikkével, emelje fel a házasságkötés lányokra és fiúkra vonatkozó alsó korhatárát 18 évre.

22. Tudomásul véve, hogy a Részes Állam 2006. decemberében ratifikálta az ENSZ Nemzetközi Szervezett Bűnözés Elleni Egyezményét kiegészítő, az emberkereskedelem, különösen a nő- és gyerekkereskedelem megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló Kiegészítő Jegyzőkönyvet, és megkezdte az emberkereskedelem elleni nemzeti stratégia kidolgozását, a Bizottság továbbra is aggódik amiatt, hogy Magyarországon még mindig adnak és vesznek nőket és lányokat.

23. A Bizottság felszólítja a Részes Államot, hogy az emberkereskedelem törvényi meghatározását, illetve a kapcsolódó közpolitikai intézkedésekben és tervekben használt definícióját hozza összhangba az ENSZ Nemzetközi Szervezett Bűnözés Elleni Egyezményét kiegészítő, az emberkereskedelem, különösen a nő- és gyerekkereskedelem megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló Kiegészítő Jegyzőkönyv 3 (a) cikkével. A Bizottság felszólítja a Részes Államot, hogy gyorsítsa fel az emberkereskedelem elleni nemzeti stratégia kidolgozásának folyamatát, rögzített határidőn belül garantálja az emberkereskedelem leküzdését szolgáló intézkedések hatékony életbe léptetését, valamint biztosítsa hatékony ellenőrzési és értékelési rendszer felállítását és életbe léptetését. A Bizottság sürgeti a Részes Államot, hogy a rendőrségtől és nemzetközi forrásokból gyűjtse be és elemezze a szükséges adatokat, és biztosítsa az emberkereskedelem nő és lány áldozatai emberi jogainak védelmét. A Bizottság javasolja továbbá, hogy a Részes Állam tegyen fokozott erőfeszítéseket a nők gazdasági helyzetének javítására, ezáltal kiküszöbölve az emberkereskedelem kiváltó okát, a nők emberkereskedőknek való kiszolgáltatottságát, és tegyen intézkedéseket az emberkereskedelem áldozatául esett nők és lányok rehabilitációja és társadalmi integrációja érdekében. A Bizottság felkéri a Részes Államot, hogy következő időszakos jelentésében bocsásson a rendelkezésünkre részletes adatokat és információkat a nő- és lánykereskedelemről, a prostituált nők kizsákmányolásáról, és azokról az intézkedésekről, melyeket e tevékenységek megszüntetése érdekében hoztak.

24. Tudomásul véve, hogy az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény lehetővé teszi átmeneti, különleges intézkedések alkalmazását, és figyelembe véve a delegáció bejelentését arról, hogy az Országgyűlés a 2007-es őszi ülésszakán a választási listák összeállításakor helyi és országos szinten egyaránt alkalmazandó 50%-os női-férfi kvóta bevezetését előíró törvényjavaslatot tervez megvitatni, a Bizottság mégis aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy továbbra is alacsony a nők aránya a közéletben, a politikában és a döntéshozói pozíciókban, így az Országgyűlésben, a minisztériumokban, a helyi önkormányzatokban és a diplomáciai szolgálatban. A Bizottság aggodalmának ad hangot a felsőoktatásban dolgozó női oktatók csekély létszáma miatt is.

25. A Bizottság bátorítja a Részes államot, hogy mihamarabb fogadja el és és alkalmazza a tervezett 50%-os női-férfi kvótát a választási listákon helyi és országos szinten egyaránt. A Bizottság szorgalmazza, hogy a Részes Állam az Egyezmény 4. Cikkének 1. bekezdésével, valamint a Bizottság 25. és 23. Általános Ajánlásaival összhangban, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően a társadalmi élet minden területén és minden szintjén tegyen további tartós erőfeszítéseket, köztük átmeneti különleges intézkedéseket is a nők teljes és egyenlő részvételének elősegítése érdekében a választott és kinevezett testületekben. Ezen intézkedések ki kell terjedjenek a számszerűsített bázis- és célértékek, valamint a határidők meghatározására, továbbá a jelenlegi és jövőbeni női vezetők számára tartandó vezetéstudományi és tárgyalás-technikai képzések megszervezésére. A Bizottság sürgeti a Részes Államot, hogy tegyen határozott lépéseket annak érdekében, hogy növekedjék a női oktatók száma a felsőoktatásban. A Bizottság ezen túl sürgeti a Részes Államot, hogy szervezzen köztudatformáló kampányokat a nők közéleti és politikai szerepvállalásának, és a döntéshozatal minden szintjén való részvételének fontosságáról.

26. A Bizottság továbbra is aggódik a nők és férfiak foglalkozási szegregációja, a nők és férfiak eltérő bérezése, valamint a szülőképes korú és kisgyerekes nőkkel szemben a munkahelyi felvétel során megnyilvánuló hátrányos megkülönböztetés miatt.

27. A Bizottság fokozott erőfeszítéseket javasol mind a horizontális, mind a vertikális foglalkozási szegregáció megszüntetésére. A férfiak és nők közötti bérezési különbség csökkentése, illetve megszüntetése érdekében a Bizottság azt javasolja, hogy a közszférában történjen meg a munkakörök elemzése és összehasonlítása (job evaluation), és ehhez kapcsolódva a nők által dominált szektorokban történjen béremelés. A Bizottság továbbá fokozott erőfeszítéseket javasol annak érdekében, hogy a nők minden szektorban hozzáférjenek a szakképzéshez. A Bizottság sürgeti a Részes Államot, hogy garantálja a törvényi intézkedések hatékony végrehajtását, így a Munka Törvénykönyve által előírt egyenlő értékű munkáért járó egyenlő bérezést, valamint a nők és férfiak foglalkoztatási esélyegyenlőségét is. A Bizottság arra kéri a Részes Államot, hogy a következő jelentésben mutasson be részletes információt, így az időbeli trendeket leíró statisztikai adatokat a nők különböző területeken való foglalkoztatottságáról, a városi és vidéki nők munkaerőpiaci helyzetéről, a köz- és magánszférában valamint a formális és informális gazdaságban dolgozó nők helyzetéről, és a nők esélyegyenlőségének megvalósítása érdekében hozott intézkedések hatásáról. A Bizottság megismétli azt az ajánlását, hogy a Részes Állam támogassa a családi és munkahelyi feladatok összeegyeztetését segítő megoldásokat és mozdítsa elő a háztartási és családi feladatok megosztását a nők és férfiak között.

28. Bár a Bizottság tudomásul veszi, hogy a Részes Állam a nők rákos megbetegedéseinek megelőzésére szűrőprogramokat hozott létre és egyéb intézkedéseket is tett, a Bizottság továbbra is aggódik a nők rákos megbetegedések által okozott magas halálozási aránya miatt. A Bizottság aggodalmát fejezi ki amiatt is, hogy a csökkenő tendencia ellenére továbbra is meglehetősen magas a művi terhességmegszakítások száma, valamint, hogy a fogamzásgátlási eszközök teljes skálája nem széles körben elérhető.

29. A Bizottság sürgeti a Részes Államot, hogy az Egyezmény 12. cikkével, és a Bizottság 24. számú, „A nők és az egészség” című Általános Ajánlásával összhangban tegyen konkrét lépéseket a nőknek szóló egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítására és folyamatos ellenőrzésére, vidéken éppúgy, mint a városokban. A Bizottság javasolja a nők mell-, tüdő-, méhnyak- és végbélrákjának megelőzését szolgáló intézkedések támogatását. A Bizottság kéri a Részes Államot, támogassa a nem kívánt terhességek megelőzését szolgáló intézkedéseket a fogamzásgátló eszközök teljes skálájának szélesebb körben való, korlátozás nélküli elérhetővé tételével és a családtervezési ismeretek és a családtervezési tudatosság növelésével. A Bizottság kéri a Részes Államot, hogy a következő jelentésben ismertessen további információkat a nők egészségéről, és a nők egészségi állapotának javítása érdekében bevezetett intézkedések hatásáról, valamint a nők egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáféréséről, ideértve a családtervezési szolgáltatásokat is.

30. Tudomásul véve a Roma Integráció Évtizede (2005-2015) programot, a Bizottság aggodalmát fejezi ki a roma nők és lányok helyzete miatt, akik többszörös és halmozott hátrányos megkülönböztetést szenvednek el nemi, és etnikai hovatartozásukból, valamint kulturális hátterükből és szociális-társadalmi helyzetükből adódóan. A Bizottság amiatt is aggódik, hogy a roma nők és lányok továbbra is kiszolgáltatott és marginalizált helyzetben vannak, és hátrányos megkülönböztetést szenvednek el az oktatásban, az egészségügyi ellátásban, a megfelelő lakhatáshoz, foglalkoztatottsághoz való hozzáférésben, valamint a közéletben, a politikai és gazdasági életben. Aggodalmunkat fejezzük ki a roma nők és lányok elleni, az iskolai zaklatást is magában foglaló erőszak elterjedtsége, valamint a roma nők alacsony iskolázottsága, és a roma lányok nagy arányú iskolai lemorzsolódás miatt.

31. A Bizottság sürgeti a Részes Államot, hogy a roma nőket sújtó többszörös és halmozotttan hátrányos megkülönböztetés felszámolására és valódi egyenlőségük előmozdítására alkalmazzon olyan átfogó megközelítést, amely a romák és a nemek közötti egyenlőség érdekében, valamint a hátrányos megkülönböztetés megszüntetéséért munkálkodó intézmények hatékony koordinációján alapul. A Bizottság sürgeti a Részes Államot, hogy minden releváns területen léptessen életbe célzott intézkedéseket pontos határidők megadásával, és ellenőrizze, valamint kísérje figyelemmel a megvalósulásukat. A Bizottság felszólítja a Részes Államot, hogy biztosítsa a nemek közötti egyenlőség szempontjainak érvényesülését a Roma Integráció Évtizede (2005-2015) program minden elemében. A Bizottság sürgeti a Részes Államot, hogy vezessen be konkrét intézkedéseket a romákkal, különösen a roma nőkkel és lányokkal szembeni sztereotipikus attitűdök megváltoztatása érdekében. A Bizottság biztatja a Részes Államot, hogy szervezzen a roma kultúrát és életmódot bemutató képzési programokat a rendőrség alkalmazottainak. A Bizottság továbbá javasolja, hogy a Részes Állam foglalkozzon a roma nők magas munkanélkülisége problémájának megoldásával, és hozzon intézkedéseket annak érdekében, hogy részvételük aránya növekedjen a közélet minden szintjén. A Bizottság javasolja, hogy a Részes Állam gyűjtsön és tegyen elérhetővé statisztikai adatokat a roma nők és lányok oktatási, egészségügyi, foglalkoztatási, szociális, gazdasági és politikai helyzetéről további, kifejezetten az ő szükségleteiket kielégítő intézkedések kidolgozásának céljával. A Bizottság felkéri a Részes Államot, hogy következő időszakos jelentésében adjon részletes tájékoztatást az elért eredményekről.

32. A Bizottság továbbra is aggódik amiatt, hogy a vidéki nők helyzetéről, így az egészségügyi és oktatási ellátáshoz, hitelekhez, társadalombiztosításhoz, és egyéb szolgáltatásokhoz való hozzáférésükről és a döntéshozatalban való részvételükről kevés információ áll rendelkezésünkre.

33. A Bizottság felkéri a Részes Államot, hogy következő jelentésében adjon részletes, az Egyezmény által szabályozott minden területre kiterjedő tájékoztatást a vidéki nők tényleges helyzetéről. Felszólítjuk a Részes Államot, hogy biztosítsa a nemi szempontrendszer (gender perspective) megjelenését minden vidékfejlesztési programban és tervezetben.

34. A Bizottság javasolja a Részes Államnak, hogy minél hamarabb fogadja el az Egyezmény 20. cikke 1. bekezdésének a Bizottság ülésezési rendjét érintő módosítását.

35. A Bizottság sürgeti a Részes Államot, hogy az Egyezmény által előírt kötelezettségeinek teljesítése során támaszkodjék az Egyezmény rendelkezéseit továbbfejlesztő Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Programra. Felkérjük a Részes Államot, hogy következő időszakos jelentésében számoljon be a Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Program megvalósításáért végzett munkájáról.

36. A Bizottság hangsúlyozza, hogy az Egyezmény teljeskörű és hatékony megvalósítása szükséges az ENSZ Milleniumi Fejlesztési Célkitűzései eléréséhez. Felkérjük a Részes Államot, hogy a Milleniumi Fejlesztési Célkitűzések eléréséért végzett munkája a nemek egyenlősége elvén nyugodjon, és tükrözze az Egyezmény rendelkezéseit, valamint elvárjuk, hogy következő időszakos jelentésében számoljon be az elvégzett tevékenységekről.

37. A Bizottság megjegyzi, hogy Magyarországnak a hét legfontosabb nemzetközi emberi jogi egyezményhez való csatlakozása,  és ezen egyezmények betartása elősegíti, hogy a nők élvezhessék emberi és alapvető szabadságjogaikat. Ezért a Bizottság biztatja a magyar kormányt, hogy fontolja meg a Migráns Munkások és Családtagjaik Jogainak Védelméről szóló Nemzetközi Egyezmény ratifikálását.

38. A Bizottság kéri, hogy a jelen megállapítások szövegét széles körben terjesszék Magyarországon azért, hogy a lakosság, a kormánytisztviselők, a politikusok, az országgyűlési képviselők, valamint női és emberi jogi szervezetek tisztában legyenek anők de jure és de facto egyenlőségének megvalósítása érdekében végzett eddigi munkával, és a további elvégzendő feladatokkal. A Bizottság kéri a Részes Államot, hogy megkülönböztetett figyelmet fordítva a női és emberi jogi szervezetekre továbbra is biztosítson nyilvánosságot az Egyezménynek, az Egyezmény Kiegészítő Jegyzőkönyvének, a Bizottság Általános Ajánlásainak, a Pekingi Nyilatkozatnak és Cselekvési Programnak, valamint az ENSZ Közgyűlés huszonharmadik, „Nők 2000: A nemek egyenlősége, fejlődés és béke a 21. században” című rendkívüli ülésén elért megállapodásoknak.

39. A Bizottság felkéri a Részes Államot, hogy következő időszaki jelentésében az Egyezmény 18. cikkével összhangban reagáljon a jelen bizottsági megállapításokban kifejezett aggodalmakra. A Bizottság javasolja a Részes Államnak, hogy az eredetileg 2006. szeptemberében esedékes hetedik, és a 2010 szeptemberében esedékes nyolcadik időszakos jelentését összevonva, 2010-ben nyújtsa be.